Irodalmi Szemle, 1988
1988/3 - Kövesdi János: A szovjet filmművészet metamorfózisa
275 tünk az Intézetben, arról volt szó, hogy a szovjet film igaz történetét kell megírnunk. Nem hiszem, hogy a szovjet film igaz története azonos volna egy elméletileg megalapozott filmtörténettel. De számunkra most nagyon fontos újraértékelni bizonyos jelenségeket, amelyekről eddig elsősorban politikai okokból nem beszélhettünk nyíltan. Ma már megengedhetetlen az az állítás, hogy a harmincas évek művészi, forradalmi, esztétikai értelemben a húszas évek felett állnak, létrehozva a szocialista realizmus olyan remekét, mint a Csapajev. Az ilyen durva torzítások alapján képtelenség meglátni a reális folyamatokat. Nagyon fontos, hogy ez a filmtörténet felhívja a figyelmet azokra, akikről különböző okokból megfeledkeztek, hogy filmművészetünket ne a harmincas évek által meghatározott séma alapján értékelje, hogy a korábbiaknál objektí- vebb, becsületesebb legyen." Nyilvánvaló, hogy addig aligha írható objektív filmtörténet, amíg az általános történetírási alapelvek nem tisztázottak. Megítélésük szerint mennyiben szükséges a szocialista forradalmat meglőző néhány évtized és a már szovjet korszak történetének, egyes korszakainak új megvilágítása, esetleg átértékelése? Hogyan látják a húszas és a harmincas évek Jampolszkij által említett történet- és művészetszemléleti ellentéteit? LISZAKOVSZKIJ: önök bizonyára olvasták a mi sajtónkat, a folyóiratainkat. Ami a történelmet illeti, nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Maguk a történészek számos kérdésen töprengenek, gondolkodnak, sok mindenen vitáznak, számos dologról kétségek merülnek föl. Ügy vélem, hogy ez a folyamat, pontosabban kifejezve a filmművészet elválaszthatatlan ettől a folyamattól. Egyelőre még nem beszélhetünk stabilizálódott, megállapodott folyamatról. Történelmünk számos eseményéről még nincs meggyőző véleményünk, nézetünk, úgy gondolom azonban, hogy a történelemmel kapcsolatos kérdésekre a felelősségteljes válaszok, szakszerű nézetek, álláspontok, ha nem is a legközelebbi hónapokban, de a legközelebbi években megszületnek. Ami a szovjet történelmi filmet illeti, ha a forradalom előtti és utáni eseményekről kell beszélnünk, úgy gondolom, hogy a gondolkodás mostani pozíciójából nézve a történelmünket sok minden pontosításra szorul. Sőt — annak ellenére, hogy bármit is ki akarnék törölni a szovjet filmtörténetből, mert hiszen vannak kiváló történelmi filmjeink, például a Leninről készült nagyszerű portrék: történelmi tablók — azt kell mondanom, hogy mindaz, amit a korábbi filmekben elmondtunk Leninről, Lenin munkásságáról és életéről, gondolkodásáról, már nem elégíthet ki bennünket. Máig érvényes, hogy a klasszikus alkotások azok klasszikus alkotások, az aranyalap elmozdíthatatlan kövei (Mihail Romm és más rendezők kiváló Lenin-filmjei közismertek, csakúgy mint Borisz Scsukin és Mihail Uljanov pompás Lenin-alakításai), ám úgy vélem, hogy e téren is tovább kell lépnünk, sokkal mélyebbre kell ásnunk. Nem szabad leegyszerűsítenünk, hogyan látta Lenin társadalmi előrehaladásunkat, pontosan tudnunk kell, milyen volt az álláspontja sok dologgal kapcsolatosan. Mindez a filmjeinkben kívül reked a képen, filmjainkben e kérdéseket nem is érintettük. A Leninről készített filmek közül talán a legfigyelemreméltóbb Julij Karaszik Július hatodika című alkotása, melynek forgatókönyvét Mihail Satrov írta. Ez a mű talán már komoly megközelítése Lenin alakjának, lényének. E téren még igen sokat kell a jövőben tennünk, de ezt nemcsak a Lenin-filmekre értem, azokat csupán példaként hoztam fel. Szólnunk kell a forradalomról, a forradalmat követő évtizedekről, azokról a tényekről, azokról a nevekről, amelyek korábban kimaradtak történelmünkből, történelmi tudatunkból. Számos olyan történelmi eseményt, amelyről tudomásunk volt, mindeddig — már bocsánatot kérek — a vázlatos párttörténet nézőszögéből, alapállásából értékeltük; a párttörténetet, amint ismeretes, a harmincas években írták. Ez tehát a helyzet, ezekben az alapvető kérdésekben is tovább kell lépnünk. Ez pedig egyáltalán nem könnyű munka. — Mégis milyen lehetősége volt a legutóbbi két-három évtizedben a társadalmilag annyira lényeges forradalmi-történelmi film fejlődésének? PLAHOV: Szorosan kapcsolódik az elmondottakhoz, hogy az utóbbi években a szovjet történelmi film és általában véve a történelmi tematika a szovjet filmművészetben bizonyos mértékig válságban van, melyből megpróbál kilábolni, és a kérdés lényege összefügg a forradalom és a forradalmat követő évek történetével. És erre épp azért került sor, mert nem volt lehetséges bővíteni a feldolgozandó anyag .spektrumát. Egyszerűen azért, mert igen sok tényt, igen sok eseményt és nevet
