Irodalmi Szemle, 1988

1988/3 - Kövesdi János: A szovjet filmművészet metamorfózisa

A SZOVJET FILMMŰVÉSZET METAMORFÓZISA

Kövesdi János interjúja

1 a csehszlovák—szovjet barátsági hónap alkalmából a NOSZF 70.

■ íO £ évfordulója ünnepségeinek és A szovjet kultúra napjainak keretében a Szovjet Filmművészek Szövetségének magas rangú képviselőiből álló küldöttség látogatott el Csehszlovákiába. A küldöttség, melyet Elem Klimov ismert filmrendező, a Szövetség első titkára vezetett, a Szlovák Drámaművészek Szövetsége filmművészeti szakosztályának vendégeként néhány napot Szlovákiában is töltött, és november 20-án Bra- tislavában sajtóértekezletet tartott. A tájékoztatón E. Klimov sürgős teendői és korai elutazása miatt nem vett részt.

Részint az említett tájékoztató anyagának, részint a küldöttség tagjaival a sajtókonferencia előtt és után folytatott beszélgetéseinek felhasználásával külső munkatársunk színes és figyelemre méltó kerekasztal-interjút készített, mely révén az olvasó részben megismerkedhet a szovjet filmművészet történetének néhány kérdésével, valamint néhány olyan problémával, mellyel a jelenkori szovjet filmművészet és filmélet a legutóbbi időszakban s napjainkban küzd.

A beszélgetésben részt vett Igor Liszakovszkij, a Szövetség titkára; Andrej Plahov filmteoretikus és kritikus; Omar Gvaszalija rendező, titkár (a Grúz SZSZK filmművészszövetségének vezetőségi tagja); Zs. Iszhakov filmforgatókönyv-író, titkár (az Üzbég SZSZK filmművész-szövetségének vezetőségi tagja) és Andrej Geraszimov titkár, doku- mentumfilm-rendező.

— Az elmúlt években a világ — nagyrészt Mihail Gorbacsov új korszakot nyitó fellépésének köszönhetőén — két új fogalommal, a peresztrojkával és a glasznoszttyal ismerkedhetett meg. A Szovjetunióban olyan történelmi jelentőségű drámai átalakulás folyik, mely nemcsak a politikai és a gazdasági életre terjed ki, hanem az egész ideológiai szférára is. A szovjet társadalom rendkívül nagy előrelátást és bátorságot igénylő gyökeres reformja, átépítése új helyzetet teremtett a szovjet kultúrában, azon belül ä szovjet filmművészetben is. Hogyan tükröződik ez az új helyzet a szovjet filmművészetben és milyen feladatokat ró rá?

LISZAKOVSZKIJ: Azzal kezdeném, hogy nem áll szándékomban senkinek a vállára rakni a felelősséget... Az egész világnak tudomása van vagy lehet a szovjet filmművészek rendhagyó és viharos ötödik kongresszusáról, mely 1986 májusában zajlott le, tulajdonképpen közvetlenül pártunk XXVII. kongresszusa után. Nem titok, hogy ez a kongresszus valóban igen viharos volt, és számos alapvető kérdésben radikális határozatot hozott. Az azóta eltelt másfél esztendőben a filmművészek szövetségének új összetételű vezetősége minden erejével azon fáradozik, hogy a lehető legeredményesebben teljesítse a kongresszuson elfogadott határozatokat. Az sem titok, hogy a múlt év tavaszát megelőző időszakban a filmművészetünket érintő sok-sok égető kérdés halmozódott fel, e problémák a filmművészetünkkel, filmművészeti életünkkel való elégedetlenségünkből erednek. Ez a filmalkotó munkára éppúgy vonatkozik, mint a szervezési ügyekre és magára a filmgyártásra. Meddig jutottunk el, min dolgozunk jelenleg? Tevékenységünk alapvető iránya világos: biztosítani a lehető legjobb feltételeket filmművészetünk fejlődéséhez, valamennyi alkotó számára, és egyfajta szabályozás révén, amennyiben ez lehetséges, szüntelenül emelni filmgyártásunk minőségét és szűkíteni azoknak az alkotásoknak a számát, amelyeket mi egyszerűen csak „szürke” filmeknek nevezünk. Ez a leg-