Irodalmi Szemle, 1988
1988/3 - Cselényi László: A megíratlan költemény (Első rész)
241 OLVASÓM AKIT E KÖNYVEM ül és fázik attól tartok eljött az idő s mi teljesek szellemi dolgot egyszer meg kell éreznie mindenkinek vagyunk mint a beojtott fák megfullad itt a sarokban MEGIGÉZ GYILKOS GŐZEI ÁTITATJÁK MINT VÍZ A CUKROT jön a pincér fehér gyászban itt állok a férfikor csak-értelem ember nem is ember kinek egy heidelbergi vadonerdő-emíejében e csokorból én is kérek KIS LÉLEK NEM KÍVÁNATOS HOGY MINDENKI OLVASSA E éppen csak egy gyönge ágat ébenszín égbolt fekete irodalom-misztikuson jut ki ez az értelmetlen hajad lobog fekete véred légyen vigasza a létnek AZ ITT ÉS MOST KŐVETKEZŐKET 2/2 OPÁLFEHÉR KINCSES-FEKETE MALOM ott állt a kormos kirakat ködében van aki tüskeként cipeli szégyenét királyai fölött uralkodott és gilgames birodalma fölött ujjperec-gombjai átütik a határ gerince a roppanó idő HALÁLMADÁR ÜL A VÄLLADON HALÁLMADÁR ÉRDES BIRODALOM rengeteg ezüst kenőcs-darában öntudata a lét kapuja mögött ők szólítottak meg itt képzeletben e romok közt argisti nagy király kapuja kényszerét süvegeli a sánc sivatag-cúgos borosta-penge TETSZIK VAGY SEM VÁLLALOM ÁLTATOM
