Irodalmi Szemle, 1988
1988/3 - Cselényi László: A megíratlan költemény (Első rész)
240 1/4 A DUNA MENTI SZÉL ÚJRA MEG ÚJRA beroun beroun távoli cseh város leveled megkaptam s bevallom őszintén csupaszikla örményföld terein arménia tikkadt arménia nem hittem volna már hogy találkozunk még dombos ölű mégis oly idegen A FÉllG-GYÓGYULT SEBEKET BEFÚJJA S FÖLSZAKÍTJA AZ EZREDÉVEK ITT VAN hogy szinte fáj és láncol köt magához úgy határoztam hogy nem is válaszolok füst milán rejtélyes országa mítosz valóság és legenda párlata de hidd el nem tudtam megtenni hisz ma sem mégis-mégis holmi vak szertelen KÉPZELŐDIK VILLANYFÉNY SÍPJA VILLAN MÍTOSZOK MÉLYÉN REJTŐZIK AZ ÉNEK s az élni akarás ugyan ki tudta nem értem hogy mi vonzza haza hisz hazudnék erebuni vörösréz romjai fölött uralkodott és tündökölt de tán mondtam már neked hogy hasonlítasz milyen sors milyen átok taszított IGAZSÁGA FÁJDALMAK SZENVEDÉLYEK HARMÓNIÁJA FÖLSZAKADT SEBEK feléd az embernek annyi az útja valakire és ha rád akarok vissza ez ígéret hegye tűnt ezredévek urartu három évezrede múlt emlékezni az a másik jut eszembe s nem tudja meg soha a nagy titok HOGY IS VAN EZ UGYAN HOGY IS VAN EZ 2/1 E KOMOR S MÉRGEZŐ SZAVAK csillag zendül ajtók nyílnak kihez szóljak kivel osszam éppen ellenkező irányból jön mint a lelked valami meg a kenyerem felét mécsvirágok lángja loccsan INGOVÄNYÁN VAJH VAKMERŐ
