Irodalmi Szemle, 1988

1988/3 - Juhász R. József: X-montázs (Cselényi László köszöntése)

234

nyelv már előrevetíti a kísérletező Cselényit. Az 1965-ös nagy árvíz és még ugyanazon évben az első párizsi út — talán törvényszerű, hogy ilyen élményeket az ember nem tud feldolgozni az addig megszokott és bevált nyelven, talán törvényszerű, de nem feltétlenül az. Szenzibilis alkatot feltételez és empátiát, de talán elég ott lenni, látni és hallani. Mindenesetre még 1965-ben megírja első montázsát. És attól a pillanattól kezdve építkezik, kísérletezik, azóta írja befejezetlen [mert be nem fejezhető) szövegeit: lehetőségeket egy elképzelt szöveghez.

A harmadik iksz a kiteljesedés. A megszerzett nyugalom vagy a permanenssé váló nyugtalanság időszaka. A harmadik iksz Cselényi esetében még társadalmi nyugtalansággal is párosul, 1968 eseményeivel, majd a konszolidáció nem zökkenőmentes időszakával. Költészetében megjelenik a mítosz, rajzolódik az út riporttól mítoszig, lírától prózáig, támadástól támadásig. Talán a legvitatottabb pálya az övé, még 1980-ban is így írnak róla: „Cselényi új vizekre evezett, melyet lehet korszerűnek is mondani, de igazából kísérlet ez inkább. Szakít a hagyományos lírafelfogással, és úgy válik kísérletezései szolgájává a vers, hogy az olvasó önkéntelenül is megkérdőjelezi, vajon a vers modernsége itt kezdődik-e” (ISz. 1980/6., 517.). Hát a vers modernsége valóban nem itt kezdődik, hanem Aranynál, Babitsnál, József Attilánál, Kassáknál, hogy csak néhány magyar költőt említsek, és minden egyes költőnél újra és újra. A „hosszú hallgatás” után és a Párizsban megismert új szellemi áramlatok és új lírai törekvések feldolgozása után új erővel és mítosszal vág neki a hetvenes éveknek. Sorra születnek fordításai, és a harmadik iksz végén Krétakor című kötete a montázsokkal.

Az ikszek gyarapodásával párhuzamosan Cselényi publikációi is szaporodni kezdenek. Egyre több montázsa jelenik meg, egyre több műfordítása, csehből, szlovákból, franciából fordít, Vojtech Mihálikot, Ľubomír Feldeket, Vilém Zá- vadát, Holant, Bretont, Jacques Prévert-t stb. Műfordításaiban is újat hoz, a francia és nyugat-európai műfordítói gyakorlatot vallja magáénak, elveti az izzadságszagú, számára járhatatlan fordítói gyakorlatot, és inkább belebújik egy másik alkotónak a leikébe, világába — vallja Fordítás vagy magyarítás című műhelynaplójában. 1978-ban megjelent kötetében, a Krétakorban előbukkan mindaz az élmény, melyet a négy évtized alatt megélt és átélt. A kötet négyes struktúra szerint rétegeződik, és — saját bevallása szerint — a klasszikus szimfóniaképletre, a négyszólamúságra vezethető vissza.

A négyes szám Cselényi mítoszaiban, úgy látszik, kulcsfontosságú. 1981-ben útjára indítja „magán folyó-iratát”, a Radart az Irodalmi Szemle hasábjain,, melyben radarként figyelt folyóiratokra, fontos könyvekre, eszmékre, és közve-