Irodalmi Szemle, 1988
1988/3 - Juhász R. József: X-montázs (Cselényi László köszöntése)
235 títette azt az olvasóközönség felé. A Radar végül is négy év alatt hat számot élt meg, és olyan könyvekről tájékoztatott bennünket, mint például Szentkuthy Miklós Prae-je, Tennessee Williams könyvei, a Nagyvilágban és Kritikában megjelent írások, Lengyel Péter, Esterházy Péter, Samuel Backett művei stb. 1981-ben jelenik meg Jelen és történelem címen sorrendben negyedik kötete, melyben egymásra épülve van jelen publicisztika, riport, kritika és versszöveg: megint csak négy elem. A kötet súlypontja (csúcsa) a negyedik tétel. Az egész művet a mítosz hatja át, és ez a mű összetartó eleme is. Egy újabb adalék ez az elképzelt szöveghez, ezúttal egybegyűjtve mindazt, amit az eddigi életműből a szerző fontosnak tartott. Ez az első olyan kötete, mely kizárólag montázsokat tartalmaz, és az első melyben tudatosan a mítoszteremtés a szervező elv. 1984-ben jelent meg legújabb verseskötete, a Téridő-szonáta, melyben Cselényi lírájának minden jellegzetes szférája jelen van. A már ismert és publikált költemények egy új szerkezeti struktúra keretében vannak elhelyezve^ s így új értelmet kapnak. 1956—1981 között született műveiből azokat a részeket tartalmazza a válogatás, melyekben a mítoszteremtés mint szervező elv érvényesül, és amelyek a hatalmas kompozícióba zavar nélkül illeszkednek. A kötet (megint csak) négy részre tagolódik. 1986-ban jelenik meg fordításokat és átírásokat tartalmazó kötete A pitypang mítosza címen. Cselényi az 1983-ban létrehozott Iródia mozgalomban is részt vett egy előadásával: Petőcz Andrással közösen tartott beszámolót a vizuális költészetről. Mindezek azt bizonyítják, hogy Cselényi látómezejébe minden belefér, ami új,, izgalmas, érték és hasznos kísérlet. „Engem ma már ebből a rengeteg írásból csak az tud igazán érdekelni és izgatni, ami kivétel, ami nem olyan, mint a többi. Tehát a kísérletező, az avantgarde irodalom (...) S hogy jelent-e kiutat az avantgarde? őszintén szólva engem végeredményben nem érdekel, hogy egy írás avantgarde vagy nem avantgarde szellemben fogant-e. A fontos az, hogy lehetőleg más legyen, mint a többi tízezer. Felőlem akár vessen bukfencet a költő, álljon a feje tetejére, írja fordítva a szavakat, tegyen bármit, csak próbáljon meg valami újat csinálni, mert így legalább lehetősége van, hogy rábukkan valamire, ami még nem volt” — nyilatkozta Tóth Lászlónak egy interjúban (idézi Alabán Ferenc, ISz. 1982/5., 465.). Ma már Cselényi és modernség együtt emlegetett fogalmak a szlovákiai magyar lírában. Elérkeztünk az ötödik ikszhez, és velünk együtt elérkezett Cselényi László is. Mi marad más hátra, mint köszönteni őt — és teszem ezt a Fiatal Írók Körének nevében is —, valamint sok élményt és alkotásban gazdag ikszeket kívánni. Végezetül álljon itt egy idézet a Krétakorból: „Egy antológiáról álmodom, melyben az őskori mítoszoktól a kortárs költőkig próbálnám asszimilálni mindazt az egyetemes és a magyar irodalomból, amihez rokonsági-vérségi kapcsolatot érzek. Természetesen nemcsak műfordításokból- magyarításokból állna a gyűjtemény, más műfajokból is: hommage, kollázs, esszé, tanulmány, naplójegyzet, vallomás — a legeslegváltozatosabb keveredésben.” Sok sikert az elképzelt antológiához!
