Irodalmi Szemle, 1988
1988/3 - Tőzsér Arpád: Intenzív jelenlét
228 extenzív bemutatásának szándékával számtalan aprömotívum kapcsolódik. A nyelvi ellenpontozás (a bizarr asszociációk, félszavas, máskor több sző „szintéziséből” — pl. „elélvezteti” — álló szavaknak az egyszerű, korábbi köteteiből átvett montázsokkal való feleseltetése) éppúgy zenei ihletésű, mint a kötet szonáta-struktúrája. Hatása is zenei természetű. Nehezen írható le ez a rendkívül merész kísérlet, leginkább Joyce Ulyssese lírai rokonának mondható, de erősebb benne a harmónia. Abban is az Ulysseshez hasonlít, hogy inkább művészeket fog ösztönözni, nem pedig olvasókat gyönyörködtetni. GÖRÖMBEI ANDRÁS: A csehszlovákiai magyar irodalom negyedszázada, Aljöld 1975 ... az új versek jelzéseiből is tipikusan Cselényi világa bontakozik ki figyelmes szemünk előtt. Képzelje el az olvasó, hogy egy grandiózus, városnyi építkezésen ténjereg. Feltúrt földek, csatornák, daruk, csövek, építőanyagok között kószál, itt alapot ásnak, amott acélváz emelkedik a magasba, ott egy híd áll készen, de két vége a levegőben lóg, út még nem vezet hozzá, alatta sincs semmi, az ember nem tudja, mit vezetnek majd arra, vizet-e vagy utat. Vagy tapasztalatokra, analógiákra van szüksége az embernek ahhoz, hogy a jelzésekből megsejtse, mi épül itt, mi célt, funkciót szolgál ez vagy az a részlet, s mit a nagyon halványan kirajzolódó egész, vagy föl kell emelkednie, mondjuk helikopteren, magasra, s ekkor fölfedezi a kész vagy félkész elemek összefüggéseit: a misztikus magányban merengő híd felé minden irányból utak épülnek, tehát útkereszteződés, felüljáró lesz belőle, az egy üzem csarnokja lesz, amott toronyházak nyúlnak fölfelé, a közelükben sportpálya jellegzetes alaprajza rajzolódik ki, ott pedig iskola lesz. Innen jeniről jól látszik, hogy gyártelep épül, várossal, bonyolult útrendszerrel, ipari vasúttal... Visszatérve az építkezés analógiájához: Cselényi grandiózus építkezése befejezetlen marad. Ennyiben — egyebek között — eltér az elképzelt igazitól. Félbehagyott gyárépületben nem lehet termelni, bekötetlen hídon nem lehet közlekedni — a művészet, a vers azonban más, a vers, a szobor, a kép akart vagy akaratlan befejezetlenségében is be tudja tölteni funkcióját. Akaratlan a Milói Venus csonkasága, akart a Rodin-szobroké, funkciós a népballadáké, de valamennyi hat ránk, éppen ezért hat ránk jölfokozott erővel, mert csak jelzésekkel él ott, ahol kell és lehet. Elhallgatásos, jelzéses kifejezésmódjuk semmit sem vesz el értékükből. RONCSOL LÁSZLÖ: Cselényi László új versei elé, Irodalmi Szemle 1976 Az Összefüggések... a legtágabb értelemben a személyiség föltérképezésének, az önfelmérésnek a verse; az „emberélet útjának felére” ért költő leltárkészítése, egyéni élményeinek és nemzedéki tapasztalatainak a kifejezése több tematikai síkban, amelyekben a személyes élményanyag társadalmi (történelmi és szociológiai szempontú) vonatkozásokkal és a gondolati általánosítás igényével fonódik egybe. Ez az általánosító szándék mindenekelőtt az időélményt erősíti, s ezen belül is — mint ezt a Hérakleitosz-montázs szépen érzékelteti — a valóságnak arra az állandó változására érzékeny . ■ nem léphetsz kétszer egyazon folyóba / A hideg melegszik a meleg kihűl / a nedves megszárad a száraz nedves lesz” ], melynek következtében az egyén „osztályrésze az hogy magára ismerjen és józan legyen", azaz hogy állandóan kutassa a változások alanyát és tárgyát: a személyiséget, amely az ellentéteket megéli, összefogja, és feloldja. ZALABAl ZS1GMOND: Utószó, avagy egy szöveg olvasata, 1978