Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - Mács József: Haldoklás
BARAK LÁSZLÓ T ÜCSÖKMUZSIKA HELYETT — HEGYIBESZÉD Zalabai Zsigmonc/nak Szó volt, igen, tücsökzenéről. Aztán kútba esett az egész. Sötétség hullt alá az égből, úgy terjedt bennem, mint a penész. Valami történhetett velem: valami önként vállalt szégyen, talán meggyalázott szellemem kísértett az éhes sötétben ... Tücsökről hát hogy írnék? Kinek? Nekifeszüljek a semminek? Tele vagyok káromkodással; tündérek bennem rég nem élnek; testvéreim másként beszélnek — beszélek hát a másvilággal. Esküszöm, hogy nem én vétkezem, ha a könnyed tücsökdalocska helyett keményen ítélkezem! Mert van egy olyan szigorú posta bennem, amely hazudni képtelen, gyászhírek helyett nem kézbesít köszöntőt — annyira védtelen, hogy a valósággal szembesít... Valónk hát tücsköknek nem való; fényes századunk emberfaló lágereknek hátsó udvara: Egekre tornyosul félelmünk, céltalan kóborol a lelkünk, nincs immár vezérlő csillagai
