Irodalmi Szemle, 1988

1988/2 - Ján Majerník: Az útitárs

197

ugyanis nagyon fontos ... Még utána is, amikor már mindennek vége volt, tán többet szenvedtem testileg, mint lelkileg. Mintha levágtak volna belőlem egy darabkát. Mert hát működött ám az a bizonyos zenélő cigarettásdoboz is! Igaz, jónéhány kilométerre tőlünk, de mégis! Ki tudja, hogy a család hány nemzedékének csilingelt már, s kinek mit játszott el. ..

— Hm. Bocsánat, s mi lett a házasságával?

— Már jóval azelőtt is formális volt csak, a válás idő kérdése volt csupán, finomabban mondva — alkalmas indok kérdése. A válás hamar ment. De akkor már nem volt semmi problémám a kedvesemmel... Az a zenélő szerkentyű segítségül hívta a modern technikát: ugyanis a képzeletbeli kéz, amely felhúzta, nyitogatta a dobozkát — amely tán valamikor finom bonbonokkal volt tele —, most ez a kéz beledugott egy autós ficsúrt, gondtalant, magabiztosat, céltudatosat. Mielőtt még kibillentett volna a nyeregből, egy napon, ahogy hazafelé kísértem tanácstalan, gyötrődő kedvesemet, útközben egyszerűen kiszálltam a villamosból. Minden magyarázkodás nélkül. Egy mukkot sem szóltam. Gyáva voltam. Azóta nem láttam. Csak hallottam, hogy férjhez ment valami docenshez, s gyerekei vannak ... De hogy a cigarettásdoboz átköltözött-e az ő lakásába, nem tudom. Minden megváltozott, csupán az a pad áll azóta is a helyén.

A gyors lassított, közeledett ahhoz a helységhez, ahová igyekeztem. Felálltam hát, és leemeltem a csomagtartóból a hátizsákom meg a kosaram. Elköszöntem.

— Nem untattam? — kérdezte.

— Nem — mondtam az igazat —, mindegyikünknek megvan valahol a maga padja vagy tavacskája ... Jó utat!

Egyedül szálltam le. Köd volt, de a jelek arra mutattak, hogy kisüt a nap. A forgalmista kíváncsian méregetett, de nem lehetett szenvedélyes gombász, mert fogta magát, és szó nélkül visszament a melegbe. Az állomás mögött kezdődött az emelkedő, a hegyoldalban elszórtan álltak a fenyőfák, de távolabb, a ködbe veszve, már erdővé sűrűsödtek.

Fogtam magam, és nekivágtam a meredek hegyoldalnak.

Vércse Miklós fordítása