Irodalmi Szemle, 1988
1988/2 - Martin Bútora: Jelentés Tichyről
186 IV. Tichá otthon a lányával és Tichá MUDr. Gáborral Alszik. Nem alszik. Alszik. Alszik? Nem alszik. Minden ablak tárva-nyitva. Ragadós, szagtalan izzadság. Harmadszori tusolás. Hol van Tibor?! Elalszik? Elbóbiskol. Megjelenik előtte a bajuszos ló. Beleharap a párnába. Az egy disznó, az a ló. Harapja a vánkost, és dobálja a farát, akár egy kanca. Keze akarva-akarat- lan az ölébe szalad. Még mindig alszik. Kinn megdördül az ég. Űjra. És újra. Aztán még egyszer. Ló. Zihál. Dörög. Magához tér, és felnyitja a szemét. Egészen elgyengült. Mi történik? Közvetlenül a feje fölött dörög. Becsapódik az ablak. Utána a másik. Az üveg megcsörren. Tiszta, éles hangon. Csodálatosan megzörren. Fekszik. Még egy? Nem várja ki. Felkel. Becsukja az ablaktáblákat. Negyedik tusolás. Észreveszi, hogy megkönnyebbült, s nem tudja pontosan, miért. Ahogy az üvegszilánkokat szedegeti, megvágja az oldalát. Felsajog a sebe. de jóleső ez a sajgás. A combján? Inkább a fenekén. Valahol az oldala, combja és a feneke között. A kancafeneke táján. A vér erősen felfröccsen. Igyekszik elállítani a vérzést. Nem megy. Csak nem ütőér? Egy pillanatig nézi. A seb gyönyörűen fáj. ömlik belőle a vér. Kinn zuhog. Megijed. Rohan a fürdőszobába, kinyitja a gyógyszeres dobozt. Igyekszik a sebét gézzel körbecsavarni és feszesre hűzni. Nem sikerül. A vér tovább ömlik. Vattával törölgeti, köpenyt kap magára, és rohan a szomszédba. Aztán feleszmél, visszafordul, és tárcsázni próbál. A telefon süket; ikertelefon. Mégis bezörget a szomszédba. Senki nem nyit ajtót. Megnyitja a szomszéd ajtót is. Azok szabadságon vannak. A többieket nem ismeri. Berohan a lakásba, s újra megpróbálja a telefont. A mentők, úristen, hol a mentők?! Motyogja a címét a telefonba. Gyorsan, gyorsan. A hölgy megígéri. Eszébe ötlik, hogy táskájában van annak a lónak a névjegye. A kezébe nyomta, amikor elment. „Látja, elvtársnő, majdnem szomszédok vagyunk.” Ha nem jönnek, vagy ha nem találnak meg ... Egyik zsebkendőt a másik után szorítja a sebére. „Mi baj van?” hunyorog a lánya a szobájából. „Megvágtam magam. Kitörött az ablak, a vihartól.” „Vérzel? Mutasd ...” A lány mezítláb indul felé.
