Irodalmi Szemle, 1988
1988/2 - Martin Bútora: Jelentés Tichyről
187 „Húzzál cipőt, csupa üvegszilánk minden. Hívtam a mentőket, egy percen belül itt lesznek.” „Apa hol van?” „Nem tudom, még nem jött meg.” „Hány óra van tulajdonképpen?” Maga sem tudja, csak annyit, hogy éjszaka van. Lent csapódik a mentőkocsl ajtaja. Reszket, nyitva lesz-e a kapu. Kisvártatva gyors léptek hallatszanak a lépcsőn. Egész testében remeg és zokog. „A biztonság kedvéért magunkkal visszük. A gyerek szépen itthon marad, ugye?” „Annyi vért vesztettem volna?” „Bizony, anyu, falfehér az arcod” — bólogat a lány. „Meglátjuk.” Az idősebb, őszes úr barátságosan kéri, öltözzön fel. Ekkor ébred rá: köpenye csak fél testét fedi, alatta teljesen meztelen. „Az ilyen dolgok felzaklatják az embert. Egy kisebb sokk, asszonyom, tudja?’' Injekciót szúr be. Kórházszagúak. És ő? Le kellene zuhanyoznia, érzi, hogy belőle is árad valamiféle szag, talán az álomtól van az egész, vagy csak mert az orvos figyelmeztette, hogy csaknem meztelen. Nem tehet róla. Nem tehet saját átkozottságáról. Az injekció nem fáj. A mentőkocsi rázza egy kicsit, egyébként jól van. Az orvos simogatja a kezét. „Semmi baj, asszonyom, nem lesz semmi baj, nyugodjon meg ...” Elernyed, és félálomba-féleszméletlenségbe zuhan. „Kamila . ..” Tibor sógora. Nőgyógyász. MUDr. Gábor. „A női osztályon vagyok?” Semmit sem ért. „Dehogy, itt vagyok szolgálatban . . . Hol a férjed?” „Nem tudom. Reggel telefonált, hogy veled is beszélni akar. Nem volt nálad?” „Volt...” A nőgyógyász megpróbálja összerakni az ágyat, s a telefonhoz lép. Kint még mindig zuhog. V. Tichý a lakásban a nővel és fiával Mindketten bőrig áztak. A konyhába vezette őt. „Ezt vedd fel!” Kezébe nyom egy selyemtrikót alsóval és melegítővel. „A holmidat a gáz fölé teszem száradni.” Tichý felröhög. „Csitt! — formed rá. — Itt várj. Megnézem, alszik-e.” „Kávét...!” súgja Tichý a lehető leghangosabban, egyszersmind leghalkabban, ahogy csak tudja. „Hallgass!” Eltűnik. A kocsmából jövet összehordtak hetet-havat, mókáztak. „Te most tulajdonképpen egyedül vagy.” „Nem vagyok egyedül. Fiam van.” „Egyedül a fiaddal.” „Egyedül vagyok bár, mégis a fiammal.” „Ki vele! Adj zálogot.” „Nincs.” „De van.”
