Irodalmi Szemle, 1988

1988/1 - Rácz Olivér: Harc az emberért Hófehérke és a hét bányászgyerek

HÓFEHÉRKE ÉS A hét BANYÁSZGYEREK *

N

em azé a madár, aki elszalasztja, hanem azé, aki nem hagyja, hogy sót hintsenek a farkára.

Pudlngfsjű Wilson kiadatlan naplójából.

Özv. Banya Amália nyugdíjas megigazította a fején a cse- resznyevlrágos, búzavlrágkék szalmakalapot (idegenbe szakadt hű hazánkfiától, pontosabban a tíz esztendeje disszidált kedves lányától kapta, szeretetcsomagban, via Sidney), és szapora, határozott léptekkel elbaktatott a városi elöljáróságra. Az utóbbi két hét során immár harmadízben.

Természetesen ezúttal is Hófehérke ügyében.

— Igazán tűrhetetlen, tisztelt elöljáróság, hogy ez a ledér nöszemély hét egészséges, bányász foglalkozású, kiemelt java- dalmazású fiatalemberrel él bűnös erkölcstelenségben, itt, a város belterületén, közvetlen tőszomszédságomban; ha jól számítom, már teljes hét hónapja — vádaskodott hevesen.

— Ugyan mit irigyli tőle azt a hét kerti törpét, nyanya — legyintett unottan az ügyeletes panaszfelvevő.

De özvegy Banya Amália nem hagyta magát.

— Van egy mondás — mondta elgondolkozva, és megnyalta a fogatlan szája szélét —, amely szerint kis ember, nagy ...

— Jó, jó! — mondta a panaszfelvevő sietve. — Ismerjük a mondást, nyanya. Csakhogy Hófehérke hivatalos élettársként jelentette be magát a mi hivatalunkban, hát akkor mi a hézag?

— Az, hogy nem lehet egyszerre hét erőteljes bányász élettársa — nyelvelt a nyanya felháborodottan. — Nem hiszem, hogy ezt eltűrné a törvény.

A panaszfelvevő kedvetlenül megvakargatta az örökírőjával az állát. Ezek a vénasszonyok örökké csak bajt kevernek, gondolta bosszúsan, mert közeledett a délelőtti feketekávé ideje, és a panaszfelvevő nem szerette, ha ilyenkor feltartják. Rendszerető hivatalnok volt. A kávéfőző már sziszegett a villany- rezsón. Na jó; amíg ezt a vén sárkányt le nem rázza a nyakáról, úgysem fordíthatja ki a figyelmeztető kartontáblát az üvegajtón:

A FÉLFOGADÁS 10 ÖRA 30 PERCIG SZÜNETEL!

(A kartontábla belülről volt az ajtóra erősítve: a panaszfelvevő eleinte megpróbálta kívülről kifüggeszteni, de a felek már 10 óra két perckor letépték. Fegyelmezetlen banda.)

A panaszfelvevő bosszúsan a villanyrezsóhoz lépett, takarékra állította a kávéfőzőt. Aztán csinos, rózsaszín iratrendezőt emelt le a poros polcról, kedvtelve végigsimított a tenyerével a fedelén. Nem azért, hogy a port letörölje róla: kedvelte az iratrendezőit, büszke volt rájuk; úgy gyűjtötte a csinos irattartókat, mint más a ritka bélyegeket. Erre a rózsaszínre pedig különösképpen büszke volt. „Hófehérke és a hét bányász” — ez állt az irattartó címoldalán, szép, barátgót betűkkel kicir- kalmazva.

A panaszfelvevő belelapozott, mormolva olvasta:

— Hófehérke . . . hajadon, betanított munkás ... felekezet nélküli, büntetlen előéletű ... általános iskolát, főző-, varrótanfolyamot végzett: na lám — boldog lehet a hét bányászgyerek ... anyja vidéken él, apja ismeretlen . .. nem is: javította ki önmagát — ismeretlen helyen tartózkodik .. . testvérei: