Irodalmi Szemle, 1988
1988/2 - Rácz Olivér: Arcok a ködben
RACZ OLIVER ARCOK A KÖDBEN ( V alán négy napja bujkálhattam otthon, nővérem kozmetikai .18 I szalonjának kínai mintás, selyem spanyolfala mögött — a mintákat belülről nem láttam jól: úgy néztem, két délceg kócsag 2 -S lehetett ott egy sápatag tó kellős közepén, meg ezüstös holdsarN S' ló; de tudtam, hogy ott vannak, s a büntetőtábor nyitott, bűzös ^ ,0 latrinái után ez is nagyon nagy dolog volt —, amikor az arc- és _<ü 3 kézápolásban részesülő hölgyek távozása után nővérem elújsá" “ golta, hogy anyámnak sikerült szereznie számomra egy főpapi kriptát, teljes komforttal. Mégiscsak biztonságosabb, mint a kínai mintás spanyolfal. A kriptát és a komfortot: a csinosra tömött szalmazsákot két vastag takaróval együtt, városunk áldott emlékezetű „vörös” kanonok ura bocsátotta anyám rendelkezésére, amikor értesült róla, hogy önkényesen szabadságoltam magam a második világháborúból. A vörös kanonok úr nagyon szerette és tisztelte anyámat. Engem is kedvelt, noha sohasem jártam hozzá — más papokhoz sem — ministrálni. Vagy talán éppen ezért kedvelt; nem szerette az „uzsorakamatra ájtatoskodó népséget’V ahogyan ő nevezte, nemre és korra való tekintet nélkül, a szenteskedő, „még gyorsan beugrók egy percre a templomba” jellegű oltárlátogatókat, akik nem a hitük, hanem bizonyos kicsikarható „égi kedvezmények” kedvéért molesztálták az Üristent. „Az Úristen nem arra való, édes fiam, hogy segítsen megkeresni Baloghné asszonynak az elkallódott vitrinkulcsát, meg azért, hogy megszabadítsa Tokányi tanácsos urat a gyomorpanaszaitól, sem azért, hogy bemagolja helyetted a fizikát, édes fiam! Baloghné kösse a derekára a kulcsait, mint ahogyan az én anyám tette, Isten nyugosztalja; Tokányi tanácsos úr zabáljon és vedeljen kevesebbet, te pedig tanuld meg a fizikaleckédet magad, édes fiam! Az Úristennek vannak egyéb gondjai is, hála a nemes emberi fajzatnak, bőven ...!” Am a vörös kanonok úr nem a fenti, nyíltan és kertelés nélkül hangoztatott nézetei miatt érdemelte ki a „vörös kanonok” nevet, hanem főképpen azért, mert főpap és főiskolai, teológiai tanár létére, szabad óráiban előszeretettel látogatta a munkás- és kifejezetten „proli” negyedeket, ahol különféle bonyolult, többnyire szociális és munkajogi kérdésekben ingyenes jogi tanácsokat osztogatott a rászorulóknak, ezúttal nemcsak nemre és korra, hanem felekezetre való tekintet nélkül is. A vörös kanonok úrnak jogi diplomája is volt. „Bujtogatja a népet”, mondogatták róla azok, akiknek nem nyerte meg a tetszését a kanonok úr jogi tanácsadói tevékenysége. Továbbá: amikor határaink mentén is terjeszteni kezdték a „fajelmélet” szépséges tanait, a vörös kanonok úr ezeknek a tanoknak esküdt és harcos ellenzőjeként szállt síkra. A vörös kanonok úr első kézből szerezte be és tanulmányozta ezeknek a tanoknak a lényegét és céljait: főpapi összeköttetései révén rendszeresen megszerezte az összes Birodalmi Német (és az azokhoz csatlakozó birodalmi németbarát) sajtótermékeket. Olyikból időnként a templomi szószékről is idézett, de nem éppen az egyházi és emberi elismerés hangján. Hát ezért lett a kanonok úr „vörös” kanonok. (Előre elnézést kérek érte,
