Irodalmi Szemle, 1988
1988/2 - Ilja Galajda: Versek
XXX Ökörnyál, mért sietsz annyira megjósolni a sorsom: mért kell máris készülődnöm a messzi útra, hogyha még annyi a munkám itt a földön? El kell menniük a költőknek is, tudom — Elszállnak, mint a gólyák, elúsznak az ég vizében, s tüzes toliakként hullatják dalaikat a földre, a völgyekben pedig leszáll a szomorúság. Sötét lenne a világ költők nélkül. Ha nem lennének, ki fújná szét bolygónkon a fényes gondolatok szikráit. Hasítják a kék eget a bátor gólyák. XXX A szívem azt súgta: őrizd e lányt, mint égőszárnyú tűzmadár tollát és vidd el a kék hegyen túlra a hideg forráshoz, hol egy mogyoróbokor sárga pénzeit, leveleit a földre dobálja. Ott csókold meg a lányt, a vágytól égőt, de hűséges szemeibe ne hívj fekete záport. A mogyoróbokor majd arany mogyorót hullajt, s a gyümölcs szívünkhöz súrlódik, lelkünkre koppan — Elviszlek, szerelmem, elviszlek a kék hegyen túlra! Egy mogyoróbokorról mogyorók pottyannak mellém, s első találkozásunkra emlékeztetnek... Hullnak a mogyorók a sárga mogyoróbokor alá, itt csókoltam először leányt... Tőzsér Arpád fordításai HJA GALAJDA
