Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - HOLNAP - Kiss Péntek József: Madárparadicsom (elbeszélés)
1231 Bakancs Művelődési táborokba Le tudnék Bakancsnak keverni egy akkorát Ki tudnám vágni a szemét Kultúrbuzik közé kergetni egy ilyen érző lelkületű kis hülyét Micsoda embertelenség Még szerencse hogy Husi egyszerűen köp rá Lám-lám a barbarizmusnak mégsincs határa Szegény lány Bakancs egészen hülyére veszi 7 Ha már így összejöttünk én is elmondok egy történetet mondom Elcsendesednek Sohasem felejtem el mondom Álmomból csöngetett fel Bakancs Mikor végre megértettem hogy mi van valami megfoghatalan remegés áradt szét bennem Jakab öngyilkos lett JAKAB ÖNGYILKOS LETT Bakancs szemében hihetetlen szomorúság sötétlett Öltözz mondta megyünk Júlia lent vár a kocsiban Sietni kell JAKAB ÖNGYILKOS LETT Egy perc múlva kint álltunk a kocsinál Bakancs százhússzal száguldott Föl-le kapcsolgatta a lámpákat Köd volt Vigyázz te marha Késő Palacsintává lapítottuk az aszfalton ballagó két sündisznót Százhússzal hajtani ráadásul elgázolni két sündisznót Ráadásul Jakab is halott A tükörben láttam amint Júlia a hátsó ülésen szundikál Bakancs letekerte az ablakot Éles szél csapódott az arcomba Ekkor tudatosítottam az első olyan érzésemet melyet nem Jakab halálának híre váltott ki bennem Éreztem rendkívüli nap előjátéka ez a kellemetlen hajnal Tekerd fel azt a rohadt ablakot Megvesztél Lekanyarodtunk a megkeményedett keréknyomoktól rettenetesen zötyögős mellékútra Bakancs időnként rám pillantott Nem szólt semmit Láttam a tükörben hogy Júlia megmozdult Megálltunk Kiszálltunk Ködös novemberi hajnal volt Szia Júlia megrázkódott a hidegben Álmosan körülnézett aztán nyújtózott egy nagyot A leereszkedő kásás ködöt nem bírta szétfújni a szél Nyálkás síkos volt az udvar agyagos földje Homály borította a ház mögötti kertet ahol pár héttel korábban még tarka kócos őszirózsák és dáliák erdeje virított Bakancs kinyitotta a kaput Végigmentünk a betonkockákkal kirakott járdán A fehérre mázolt előszoba egyetlen praktikus dísze egy faragott ruhafogas Erre dobtam fel a télikabátom Júlia hirtelen zokogásban tört ki Mint aki nem bírja tovább cérnával Teljesen színpadias amint átadja magát a helyzetnek Tenyerébe rejtette az arcát Bakancs látszólag közönyös tekintettel végigmérte és a műteremajtó felé intve megszólalt Ne nyúljatok SEMMIHEZ A szemközti falnak támasztva különböző nagyságú lécekre feszített üres vásznak Vagy tíz Várakoztak Igyekeztem egyetlen pillanat alatt magamba szívni a festékek vásznak ledobott háttértextíliák hangulatát Örökre emlékezetembe vésni a csupaszon világító villanyégőt a hatalmas ablak üvege mögött gomolygó ködöt Lenyűgözve álltam meg Jakab örökre félbehagyott képe előtt Szürke háttérből kiemelkedő sudár lányalak A test merev tartású kidolgozatlan De az arc tökéletességet sugall Vékony kissé szétnyíló ajkak mögött az eltakart íny boltíve alatt a sejtetett nyelv trónján a kivillanó fogak küszöbén titkok várakoznak Türelmetlenül tolonganak lökdösik egymást a soha el nem hangzó igazságot hordozó szavak És a szem Az a tiszta tekintet A titokrejtő száj ellentéte A belenéző de bele nem LÁTÓ ember számára talán jelentéktelen szempár Hófehér mezőben két ébenfekete szemgolyó Két fekete szemBOGÁR Ez a tekintet soha senkit nem ejthet zavarba rafinált pillantásával nem kacsint kacéran senkire mert más a dolga Ahogy Brassai mondja megértetni a titkot megörökíteni azt ami változó vagy veszendő Nézd Júliát mondta a hátam mögött állva Bakancs Rágyújtott aztán kitárta az egyik hatalmas vaskeretes ablakszárnyat Nyirkos hideg tódult a műterembe Mozdulatlanul állt az ablaknál Mintha valami fontos jelenséget figyelne hallgatta az ébredező hajnali szelet Júlia feltűrt kabátgallérral fázósan állt az ajtóban Dörzsölgette csapkodta a tenyerét Egy helyben állva ritmusosan mozgott hogy felmelegítse magát Poďme už mondta Nem kéne becsukni az
