Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - HOLNAP - Kiss Péntek József: Madárparadicsom (elbeszélés)
1232 ablakot kérdeztem Bakancs és Júlia egymásra néztek én kettőjükre Nem mondta Bakancs Árt a képeknek a nyirkosság próbáltam újra Nem kell becsukni kiáltott vissza Bakancs Ö ment elöl mögötte Júlia és végül harmadiknak én Ahogy az ajtón befértünk Bakancs bekapcsolta a fűtőtestet Júlia a heverőre dobta a kabátját Leült és rágyújtott Bakancs töltött Én a könyveket nézegettem Kafka Perére lettem figyelmes Kinyitva feküdt a polcon Felvettem és találomra beleolvastam ahol nyitva volt „A festő tekintetében szemrehányás bujkált hogy K. ilyen kezességgel akarja megterhelni. — Igazán baráti tett volna — mondta K. — És a bíró hinne Önnek és mégsem mentené föl végleg? — Ahogy már megmondtam — válaszolta a festő.” Olvastad kérdeztem címlapjával Bakancs felé fordítva a könyvet Jakabé ő olvasta Különben már én is belenéztem Akarod A kastélyt Megvan Nem megvan Úgy tettem mintha elhinném Egyszerre elviselhetetlenné vált hogy nem tudtam minek ez az egész Hajnalban Ekkor belépett Husi A szemét dörzsölte mint aki most ébredt Már itt is vagytok kérdezte Te mit keresel itt Virrasztók Minek hoztatok most ide kérdeztem Csend Júlia teljesen kiborult Kezével eltakarta az arcát Sírt Zokogott Prečo Prečo som odišla Tak ma prosíkal Aby som ostala pri ňom MINEK HOZTATOK MOST IDE Tudtam Júlia hamarosan abbahagyja Mindig váratlanul kezd el hisztizni Egy ideig még némán rázta a zokogás Te hol voltál kérdeztem Bakancstól Vele biccentett Júlia felé Úgy éreztem rögtön begerjedek Vigyáznom kellett hogy ne kezdjek el ordítozni Mit AKARTOK Mondjátok meg mi az istent AKARTOK Megtudni az igazságot MEGTUDNI az igazságot Ez a Bakancs tipikus Hát ezért Az IGAZSÁGOT Miféle igazságot Az mi Mégis mi lehet az igazság Meg kellene kérdezni tőlük De már késő Előbb kellett volna Ogy látszik ők sem tudják Talán azt hiszik én igen Biztosan azt HISZIK Azért zavartak most ide De kíváncsi vagyok én erre egyáltalán Husi közben kávét főzött Behozta és az asztalra tette a tálcát Kínomban majdnem elsírtam magam Éreztem hogy a RENDKÍVÜLI DOLOGNAK hamarosan BE KELL KÖVETKEZNIE Bakancs előhúzott valahonnan egy újságot és olvasást mímelve a lapok mögé bújt Én az ablakhoz mentem Nézelődtem mint aki először jár valahol Júlia tétován a táskájáért nyúlt hogy kihalássza belőle a cigarettáját de félúton megállt a keze Eszébe jutott hogy előbb az asztalon hagyta a dobozt Szemem a kezét kísérte Micsoda vörös karmok Oda se nézett úgy tapogatta ki ujjaival a gyufát Ezek becsapnak Ki akarnak semmizni és megalázni gondoltam Chceš kérdezte Júlia felém bökve a dobozt Kihúztam egy szálat Júlia barna szemében valami elégedett kaján mosoly bujkált Hogy a fenébe lehetett ezekből a szemekből olyan csodát festeni Az asztalra pottyant a gyufa is Valami lassú teátrális járkálásba kezdtem az ablakig meg vissza Aztán megálltam az asztal mellett Felvettem az előbb kihúzott szál cigarettát A számba tettem és valami csodálnivaló ritkaságként forgattam kezemben a cigarettásdobozt Elmerülten sokáig bámultam az ezüst alapra nyomtatott piros betűs feliratot DU MAURIER Kinyílt az ajtó Ügy éreztem az agyam megduzzad és szétrepeszti a koponyámat Megszédültem de állva maradtam Láttam amint Bakancs lassan leengedi orra elől az újságot Jakab ÁLLT az ajtóban Szája széles mosolyra nyílt Most már feküdjetek le MONDTA Bakancs arca előtt remegett az újság annyira rázta a visszafojtott röhögés Júlia hangosan vihogva támolygott kifelé Mal si pravdu Jakab mai si pravdu Amikor kiértem az országúira lelassítottam A búzatáblák fölött varjak röpdöstek A főútig kísért ellenséges károgásuk Tüdőmben szétáradt a párás hideg levegő Testemben fásult remegés hullámzott Nem jött utánam senki
