Irodalmi Szemle, 1988

1988/10 - HOLNAP - Mórocz Mária: Állapot (elbeszélés)

1227

Felemelte a kezét, mely megnevezhetetlen pózban kókadozotta háta és a szék támlája közé préselve. Mintha minden igyekezete arra irányult volna, hogy gombolyaggá gyűrje magát. Mintha térfogata is egyre kisebb lett volna, mintha a hely, amelyet a széken teste elfoglalt, egyre kisebbedne, mintha az a torzó, amely az előbb még csak erőltetve volt nevezhető húsgombócnak, egyre erőteljesebben öltené fel azt az alakot, amely annyira tökéletesedett, hogy egy óvatlan pillanatban legurult a székről.

Nem igaz.

Kizárólag a közérzete volt ilyen bezárt, ö maga belesüllyedve a szürkés ködbe a hasán csúszott, nyújtózott, kaparva a zizegő szürkeséget, amely egyre átha- tolhatatlanabbá válik ebben az órában.