Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - HOLNAP - Kiss Péntek József: Madárparadicsom (elbeszélés)
KISS PÉNTEK JÓZSEF MADÁRPARADICSOM „Ö, mily idegesítsek azok a lények, akik közömbösek a szívünknek, akik kiválasztottak bennünket, de akiket mi nem választottunk kíl Annyira kívül vannak rajtunk, hogy semmit sem akarunk tudni róluk, a haláluk éppúgy nem érintene, mint az életük, pedig ők azok, akik benépesítik életünket.” (Frangois Mauriac: A szerelem sivataga) 1 Mint aki nem bírja tovább cérnával és rögvest Teljesen színpadias amint adja Sirályszárny-kezébe temeti Hogyan tudott Jakab erről a nőről oly csodálatos képet A szerelem csodatevő hatalma Prečo som odišla Veď tak ma prosíkal Aby som ostala pri ňom Tak ma prosíkal Bol úplne hotový Taká som príšerne hnusná Hamarosan abbahagyta Mindig váratlanul egyre váratlanabbul kezdi el Hisztis mondják Cikis egy csaj barátom mondom Bakancsnak Bólint Júliát egy ideig még rázta a színpadias Zokogás Mint aki mímeli Esküszöm És te Te hol voltál Vele az uszodában Júlia felé biccentett Mit akartok tőlem Mondjátok végre mit akartok Vissza Vissza Vissza SZERETNÉNK MEGTUDNI az igazságot Amit csupán gyaníthatunk A megváltó hétszentségit Azt Mondjátok meg mit akartok hallani tőlem Jakab öngyilkos lett Érzem hamarosan valami irtózatos dolognak kell bekövetkeznie A játszma vége Kibírni Nem elrohanni és hisz- tériázni Bakancs előhúz valahonnan egy képeslapot A lapok mögé bújik Az ablakhoz állok és úgy teszek mintha nézelődnék Mint aki először jár valahol Ki kell várni valamennyi piszkos játék végét Türelemmel Játék egy barát halála ürügyén A halál mint ÜRÜGY Kép Képtelenség Júlia révetegen bámul Színpadias ez a nő Annyira színpadias Megérdemelné hogy A táskájában kotorászik MAGA MELLÉ NYÚL A táskájából kihalászik egy cigarettát Szipog Aztán abbahagyja Az asztalra teszi a dobozt Bakancs tekintete a keze útját követi Eve- zőtoll-ujjak alvadt vérpettyekkel Micsoda hasonlat Kedvem lenne kiröhögni magam Oda se néz Kitapogatja ujjaival a gyufát Ezek becsapnak Kép Képek Képtelenségek Kínoznak Becsapnak Megaláznak Leráznak Na nem Chceš kérdezte Júlia Felém pöccintette az asztalon fekvő cigarettásdobozt miközben én egészen másutt jártam Kihúzok egy szálat a dobozból Júlia tüzet ád Valami elégedett gonosz mosoly bujkál a tekintetében Asztalra pottyan a gyufa is Lassú teátrális járkálásba kezdek Az ablakig meg vissza Megállók szemben Júliával Felemelem a dobozt Mint valami csodálni való ritkaságot amit akkor látok először és utoljára egy távoli egzotikus ország múzeumában sokáig bámulom az ezüst alapra nyomtatott piros betűs feliratot DU MAURIER DU MAU- RIER DU MAURIER DU Nyílt az ajtó Nem vettem észre azonnal Csak most Bakancsra pillantok Látom amint az orra előtt lejjebb húzza az újságot hogy kilásson mögüle Jakab már a szobában volt Ajka nyájas mosolyra nyílik Nyájas mosolyra Piros az orcája Gonosz virág Részeg Most már feküdjetek le szarháziak mondja Méltóságteljes bólintást INTÉZ felém Bolond köszön így talán
