Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - KRITIKA - Alabán Ferenc: Az alkotó önismeret vonzásában (Duba Gyula: Európai magány)
KRITIKA A LABAN FERENC AZ ALKOTÓ ÖNISMERET VONZÁSÁBAN (Duba Gyula: Európai magány] D úba Gyulának sorrendben immár a harmadik esszé- és tanulmánygyűjteményét olvashatjuk és elemezhetjük. A Valóság és életérzés (1972) és a Látni a célt (1983) címen megjelent, elméleti írásokat, tanulmányokat és vallomásokat tartalmazó kötetei után az Európai magány az író alkotói-gondolkodói korszakának egy újabb állomását, magasabb szintű megvalósulását jelzi. Duba elsősorban regényíró, legjobb művészi értékeit is ebben a műfajban hozta létre eddig, de az elméleti, műfaji kérdések faggatása szinte a kezdetektől jelen van gondolat- és eszmerendszerében. Előző két elméleti kötete inkább hátteréül szolgált szépírói munkásságának, művészi elképzeléseinek, irodalmunkat részeiben megismerni akaró, a legjobb értékek egy részét elemző, méltató és gondolkodásra késztető igényének. Az Európai magány már több vonatkozásban előtere (előrejelzője) is megvalósítandó művészi tevékenységének, mert elméleti szinten bizonyos kérdésfelvetéseivel és elképzeléseivel megelőzi műalkotői gyakorlatát. Az író tekintete merészebben vetődik a jövő felé mint eddig, kiteljesedésének igénye nagyszabású és komplex terveket körvonalaz (Vallomás a regényről]. Gondolkodó, elemző és szemlélő alapállása azonban hű marad a korábbi attitűdhöz, az élmények, az érték- és mértékrendszer valóságtartalma kötelező érvényűén jelenik meg legújabb kötetének írásaiban is. Az Európai magány meghatározó élmény- és eszmevilága főbb pontok köré csoportosítható, attól függetlenül, hogy a kötet anyaga két nagy egységre van tagolva (Irodalomtudat és történelem, Az idő hangjai]. Mind a két nagyobb fejezet írásaiban ugyanazok a motívumok fordulnak elő, egymást keresztezve, szinte a természet alkotó törvényeinek megfelelően. Mondhatnám úgy is, hogy a szülőföld meghatározó élménye olyan szintű, mint a prőzaírás törvényszerűségeinek szenvedélyes kutatása, az alkotói munka izgalma és felszabadító hatása. Mindkét motívum másként ugyan, de befolyásolja az író munkáját: a születés, az eszmélkedés, a gyökerek a szülőtájhoz kötik a képzeletet, s az alkotói problémák tisztázása az író munkáját és fejlődését segíti elő. Szemléleti vonatkozásban és módszer-hatás -tekintetében is szervesen kapcsolódnak .egymáshoz, kiegészítik egymást. MitP^és'Ho^ gyan? — két alapkérdés ez, melyekre, az írónak munkájával kell pontos választ adnia a jövőben is. A szülőföld létének aktív tudata egyfajta bizonyosságot és állandóságot jelent az író számára, ami valójában az idők folyamán mindig változik. Jól megfigyelhető ez a kötet nyitó írásában (Szülőjöld — bennünk és nélkülünk], melyben Duba részletesen foglalkozik az otthoni tájjal és annak változásával, de a benne élő és változó ember (annak élete) szintén leköti figyelmét, sőt saját gyermeki tudatának és képzeletének, öntudatosodása alakulásának és nyiladozásának folyamatát is nyomon követi néhány emlék és asszociáció erejéig. Régi emlékek torlódnak itt, szinte vonzzák egymást a különböző tartalmú tények, események és élmények. Bármiről is beszél az író: szülőfalujáról, annak lakóiról, a rokonságról, volt barátokról, erdőről, mezőről, régi karácsonyokról, a csukákról és másról, lényegében mindig saját magáról, saját életének alakulásáról szól. összefonódnak a szálak, a színek, a tartalmak és a formák: Duba a tájtól jut el az emberig, az embertől a tájig, nemcsak puszta élményt, hanem tanulságot és
