Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - ÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (Nagyedik, befejező rész)
1188 szabályt, tehát a császári és kormányrendeleteket éppúgy, mint a katonai diktatúra intézkedéseit. (Köztük még azt a rendeletet is, amellyel annak idején felfüggesztették a polgári és szabadságjogokat.) Az a törvényi rendelkezés pedig, amelynek alapján az addigi jogszabályok ..egyelőre” hatályban maradtak, összefügg azzal a praeambulumban foglalt indoklással, hogy az eddigi jogrend folyamatossága megmaradjon az új helyzetben, továbbá azzal, hogy ne keletkezzenek zavarok, és szabályozást nyerjen az új állami létre való zavartalan átállás. A régi jogrend recepciója tehát vitán felül a polgárság érdekében állt, s természetesen megfelelt annak a helyzetnek, amely ellen a forradalmi megmozdulások irányultak. Az ideiglenességből semmiképp sem lehetett arra következtetni, hogy az átvett jogi normák meddig maradnak hatályban, vagyis azokat mikor módosítják, illetve mikor helyezik hatályon kívül. Hangsúlyozom, a cseh polgárság képviselői számára a módosítás, a kiegészítés, illetve a hatályon kívül helyezés egyáltalán nem volt sürgős. Céljaiknak ugyanis nagyon megfelelt, és számukra előnyt jelentett a Monarchiában kipróbált jogrend átvétele. A polgári jogtudomány csak később jutott arra a következtetésre, hogy 1918. október 28-tól kezdve hatályukat vesztették mindazok a jogszabályok, amelyek tárgyi szempontból nem voltak összhangban az első csehszlovák törvény szellemével, még akkor is, ha formailag nem helyezték őket hatályon kívül. Az átvett jogi normák ideiglenes jellegével nem szívesen foglalkoztak érdemben.76 Az első csehszlovák törvény viszont nagyon is összhangban állt azzal a taktikával, amelyet a cseh polgárság képviselői alkalmaztak. Olyan kipróbált jogrendet biztosított a számukra, amelyet érdekeiknek megfelelően könnyen meg lehetett reformálni. A cseh polgárság már az állam megalakulása előtt sem volt egyöntetű, és az egyes csoportok és érdekek közt fennálló ellentétek különösen az állam megalakulása utáni időszakban ütköztek ki, a burzsoázia mint osztály azonban egységesnek mutatkozott a forradalmi mukásmozgalmakkal szemben tanúsított magatartásában. Érdekei megkövetelték, hogy minden eszközzel megakadályozza az új állam forradalmi úton történő megalakulását. Minden erejével arra törekedett, hogy magához ragadja a hatalmat, s azt meg is tartsa. A cseh burzsoázia az osztrák, a szlovák pedig a magyar polgárság helyét igyekezett elfoglalni. Míg azonban a cseh polgárság elérte célját, addig a szlovák burzsoázia törekvése nem járt a kívánt eredménnyel. Megjegyzem, az osztályérdekek részben még azt is lehetővé tették, hogy a cseh burzsoázia együttműködjék a nemzeti kisebbségek polgárságával, elsősorban a némettel. A cseh és a szlovák polgári pártok és azok képviselői közös erővel, szervezetten vették fel a harcot a hatalom megszerzése, majd pedig megtartása érdekében, háttérbe szorítva az egyes csoportok érdekei közt fennálló ellentéteket. Törekvésüket siker koronázta. A szociáldemokraták azonban gyengének bizonyultak a kritikus időben, a proletariátus nem tudott élni a történelmi lehetőséggel. A burzsoáziának végül is sikerült megszerveznie a hatalmat, s Csehszlovákia mint polgári állam jött létre. A RÉGI ÁLLAMAPPARÁTUS ÁTVÉTELE A törvény 3. §-ának rendelkezése lehetővé tette, hogy az államfordulatig működő apparátus hivatalban maradjon. A 3. § a Nemzeti Bizottság irányítása alá vont minden önkormányzati, állami és megyei hivatalt, állami, tartományi, járási és községi intézményt, azonban egyidejűleg azt is elrendelte, hogy mindezeknek a csehszlovák állam megalakulásáig hatályos jogszabályok szerint kell intézniük a hivatalos ügyeket. Ez annyit jelentett, hogy nemcsak meghagyta hivatalában a régi államapparátust, hanem kifejezte iránta a burzsoázia bizalmát is. Az állami alkalmazottak megmaradtak eddig betöltött tisztségükben, tehát megmaradt a jól bevált bürokratikus államapparátus (még a fegyveres erőknél is), annak szervezete és munkastílusa. Jó ideig kapcsolatai sem szakadtak meg a Monarchia szerveivel. Az az állítás, hogy az első csehszlovák törvény szerint 1918. október 28-ával a Csehszlovák Állam valamennyi kapcsolata és függősége megszűnt az Osztrák—Magyar Monarchia állami szervezetével, legalábbis formai szempontból már későbbi, polgári keletű.77 A Nemzeti Bizottság tagjai az 1918. november 2-i plenáris ülésén a központi hivatalok szervezésével kapcsolatos 2. számú törvény elfogadásakor megállapították, hogy közigazgatási ügyekben még mindig a bécsi minisztériumok döntenek „harmadfokon”, s hogy az október 28-1 törvénnyel tulajdonképpen elismerték ,,a bécsi minisztériumok illetékességét”.
