Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - Ardamica Ferenc: Görbe Tükör előtt (paródiák)
— Hát a többi versemre emlékszel-e? — Emlékszem. — Idézni is tudnád valamelyiket? — Már hogyne tudnám, íme: „Üres a műhely, tétlen két karom. A fűrész szögön lóg, rozsda marja. Rozsda marja, nem ragyog, Én csehszlovákiai magyar költő vagyok. Fásultan markolom meg a fegyverem, Én nem értem, hogy amit tenni kell, Miért nem azt teszem?!” — Eh, csupa pontatlanság! — Vilmus bátyám, jellemeznéd néhány mondatban eddigi pályafutásodat? — Ha már megkértél rá ... De csak nagyon röviden: „Kancsal szemekkel magamba néztem, az is csoda, hogy eddig elértem!” — Remek, Vilmus bácsi, remek! Ezek után nem marad* más hátra, mint hogy előálljak még egy hőn óhajtott kívánsággal. — Tessék, fiam Feri, tessék! — Szeretnék veled egy nagyot koccintani a századik születésnapodon. — Rendben, öcskös, rendben. De már most figyelmeztetlek, hogy az ilyesmi telefonon lehetetlen. Személyesen gyere! — Ezt vegyem meghívásnak? — Vedd olybá! — Nahát! Vilmus bácsi! Meg vagyok hatva! Már látlak is sürögni-forogni a tűz körül a zöld köténykédben. Mi lesz a menü? Mivel fogsz várni? — Kirántott szőlőkaróval! XIV. HARMADNAPOS ANTAL — Hogy szólítsalak? Antal, Anti, Antek, Tóni, Márton, Jeromos, Bandika, Zöldfülű, Flóris, Brigos, Kokot, Fülöpke? Választhatsz! — A Fülöpke nem tetszik! Azonban előtte mondtál valamit... — Azt talán mégsem ... — Különben, nekem aztán tökmindegy. Csak ne húzzuk az időt, Gatyamica! Mert elszalasztjuk a kedvező pillanatot... Tartsd a tükröd meg a gyertyád! Mit látsz? Semmit. Megjósoltam! Elaludt... Gyertyád huzatban!... Próbáljuk meg újból meggyújtani! így ni!... Vadul lobog ... Görbe a lángja ... Mit? Hogy épp ez kell neked? Hogy a tükör is görbe? Te tudod! Kinek a pap, kinek a papnő! Nekem a lopott csuka! Csak el ne kapjon a gépszíj! Illetve a futószalag! Mert már jön... Dobd el a gyertyát! Nekünk már nem lesz szükségünk rá! Az apácáknak meg még jól jöhet. Odalenn bányalég van, tilos a nyílt láng használata. — Bányarém is van? — Van. Félsz? És nem. Te se? Olyan nincs! És félni ki fog? Senki? Legalább féltékenykedjünk! Igaz, ez csak pótcselekvés___Vigyázz! Érkezik. Nem a rém, a szalag ... Rajta hatalmas széndarab ... Most nem férünk rá ... Csipkedd magad, mert kupán vág!... Fel kell ébresztenem az öreget, ő majd szétveri. Hahó, öreg, ébredj, bányaomlás!... Szétverte ... Ugrás! Mit germózol annyit? Mondom, hogy ugrás! Jól van. Ott csücsülünk a futószalagon... Visz a mélybe... Egyenesen bele az élet sűrűjébe... Még néhány kedvező pillanat, és itt az alvilág... Üsd, vágd, apád-anyád! Ne sajnáld, rólam végy példát, ők sem
