Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - Ardamica Ferenc: Görbe Tükör előtt (paródiák)
GÖRBE TÜKÖR ELŐTT A Görbe Tükröt tartja: ARDAMICA FERENC XII. CÜG JÁNOS — Halló, Búcsú? — Rég volt nálunk búcsú! — Pardon, ezer bocsánat, pardonka! Tévedtem. Nem ezt akartam mondani. — Az más ... — Búúúcs? — Bücs bizony! De ne búgjon, illetve ne bőgjön feleslegesen. Ez nem tehénistálló! Egészen jól hallom. — Búcs, 4-es szám? — Most, hogy megkérdezte, már egyáltalán nem vagyok biztos a dolgomban. Lehet, hogy lebontották. Kit keres? — Cúgékat. — Községünkben egyre kevesebb az ilyen szép magyar név! — Mily fájdalom! Eggyel több ok a búúra! — Az! Valószínű, hogy elköltöztek. — Hová? — Az idősek a temetőbe, a fiatalok Komáromba! — Temető? Komárom? Lakáscím, munkahely?! Közelebbit, ha lehetne... — Közelebbit? Hajógyár, járási hetilap, mit tudom én! Szálljon le rólam! — ? — Lépjen már ki a búcsi vonalból, és menjen a búsba! — Komárom, járási hetilap? Cúg Jánossal szeretnék beszélni. — Jánoskám, fáradj a telefonhoz! — Ki keres? — Fogalmam sincs róla. Nem mutatkozott be. — Szándékos diszkréció. Ez csak a dillidoki lehet! Biztosan megint elemezni kívánja gyermek- és ifjúkoromat. Négyszemközt, természetesen. Kollégák gyöngye ... — Már itt sem vagyok! — Kösz!... Jó napot, dokikám! Sejtem, mire kíváncsi! Akkor mondom: Ezer- kilencszáznegyvenhét, január elseje... Megszülettem! Klassz dátum, nem igaz?! Még nem volt magyar iskola! Persze, engem ez nem érintett... Később sem, na... Másodszor és utoljára jártam a nyolcadik osztályt — tellett az időmből! Az iskolát nem nagyon szerettem. Csak csipszar osztálytársaimat. Közülük is
