Irodalmi Szemle, 1988

1988/10 - Soóky László: Áttételes reflexiók és rezedaillat (regényrészlet)

I 142

Tündér Ilona orrcimpája megremegett.

— Jánosom, szerelmem, nem akarsz velem egybekelni?

— Hej, nagy most az én gondom, lady, politikai pamfleteken töröm az agyam.

— Igen? — kérdezte Turul Madár, aki éppen arra járt.

— Igen — mondta Vitéz János —, közben pedig keverem a puliszkát.

Hétrőfös egy szónoki emelvényen toporzékolt. Éppen elemében volt.

— Nem én kereszteztem a pillék útját — harsogta —, ők nekem! Azért, mert törpe vagyok, már nem csaponghatok kedvemre? Ki tudhatta előre, hogy szüzek?! Sorra vettem őket, míg csak azt nem mondták: halleluja.

— Szervusz, Hétrőfös! Tunikán leszel billentve — mondta Bruncik királyfi.

A Griff megoldotta a helyzetet, és vészt jósolt. A táj közepébe beszúrta a karót, s kilátásba helyezett egy másikat is. Éljenzés hallatszott meg dübörgés, ami tömegre utalt. Hétrőfös fejvesztetten menekült, akár egy motoros kerti torzó. A táj kitágult, mint a nyeldeklő kígyó torka, majd megvonaglott, akár a megvakított lovak, s kiöklendezte Fehérló Fiát. Történt mindez a nagy havazás beállta előtti utolsó pillanat után.

A hóban regimentnyi farkas trappolt egy vérfagyasztóan absztrakt akol felé. Sorban futottak, mint a megriasztott őzek, farkuk nyomot hagyott a hóban, akár egy bizonyos télből visszavonuló sereg. A hegyivadászok úgy felkészültek, mint még soha: bégettek báránymód, felhíva a farkasok figyelmét. Félúton megváltozott a széljárás, a felhők szétszakadoztak, kandin előgurult a Hold, a farkasok megtorpantak, értelemszerűen. Jó szokásukhoz híven hátravetették a fejüket, bűvölték a Holdat, hang nem jött ki a torkukon. Újra próbálkoztak, erőlködtek, hang nem jött ki a torkukon, spriccelt a könnyük, megfagyott, akár egy vízszintesen lövellő szökőkút vize. Holló Fernyiges sziporkázott:

— Mit vagytok úgy oda? Ez a néma farkasok éjszakája. Mi is némák vagyunk, azt hiszitek, hogy ez olyan nagy dolog?

A kék éjszakában égmagasan Vasorrú Bába körözött.

— Ez az — mondta a vezérfarkas —, vagy ez az, vagy nem ez az.

Átcsoportosítottuk az erőinket, hiszen a farkasokra nem számíthattunk. Néma dalnokokká lettek a hegyi vadászok pergőtüzétől. Erőink átcsoportosítása csak erőnkön felüli erőkifejtés árán sikerült. Többen voltunk a kelleténél, minduntalan egyfelé sikerült az erőt átcsoportosítanunk: másfelé. A Tizennégyfejű Sárkány halálosan szerelmes lett a Legkisebb Királylányba. Ez is akadályokba ütközött: nem jött össze a násznép. Pap még csak lett volna, de az sem volt. Végül a Legkisebb Királylány sem jött össze: szerelmes szülei óvszerrel védekeztek.

— Olyan ez, mint a kilátástalanság mezeje, közvetlenül a robbanás után — mondta a Tizennégyfejű Sárkány.

Együttérzően körülálltuk őt.

— Ha nem akarsz öngyilkos lenni, én szívességből is elteszlek láb alól — mondta Vasgyúró.

— Te rossz szándékú vagy — mondta a Tizennégyfejű Sárkány. — Inkább túlélem a háborút.

Tündér Ilona új javaslattal állt elő. Történt mindez a klimax célegyenese előtt. Vállaltam az önkéntes áldozat szerepét. A képzeletemben kinőtt egy terebélyes fa. Ennek a fának volt egy kiálló vastag ága, az ágon didergő, meghurkolt kötél