Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - Duba Gyula: Öregek halála — páholyból (elbeszélés)
I 127 kívánatos gól a végzet kegyetlen hatalmára utal, s egy bírói tévedés vagy részrehajlás jele égbekiáltó bűn. Részletesen elemzik az éljátékosok teljesítményét, gyengéiket szigorúan megbírálják. A gyászosan szereplő labdarúgó a mennyből egyenesen a pokol fenekére zuhan. Számukra a sport a legnemesebb vonatkozásban közügy, s egyben a legfanatikusabb értelemben személyes kérdés. Szent dolog, valóságos aranyborjú, imádandó. De nem sérthetetlen, és megtörténhet, hogy gyakran útszélibb fogalmakkal és becsmérlőbb hangon szólnak róla, mint a nagy Boccaccio pajzán történeteiben a szent életű, de gyarló emberi vágyaknak engedelmeskedő vallásos férfiakról és áhítatos, de titokban ledér apácákról. A sportról való vitáik témáját a szezon határozza meg. Télen a jégkorong, ősszel és tavasszal a labdarúgás, nyáron a tenisz, alkalomszerűen az atlétika, a kerékpárversenyek, a világhírű Forma 1 és az ökölvívás. Sportkérdésekben Kajo szaktekintély, vitás kérdésekben döntő véleménye van. A labdarúgás kérdéseiben egy középfokú futballbíró vezet, aki a társaság alkalmi vendégei közé tartozik. Az Ezredes szava nagy fontossággal bír, ám Agyar már kevés eredménnyel szólhat a levitatottabb kérdésekbe, véleményét nem veszik komolyan. Csélcsap ember, bohém természet, komolytalan. A társadalmi élet és közgondolkodás tudósa és ostorozója, a Mérnök ritkán szól hozzá sportkérdésekhez. Hun pedig, hát igen, Hun ... nehéz eset! Vén, mint a föld ... Kölyökkorában a labdarúgás gyerekcipőben járt, és a játékosok térdig érő, lobogó gatyában futkostak a pályán. Sportkérdésekben Hun alkalmi tekintély és kezdő szakember — nevezzük nevűn: dilettáns! —, ennek ellenére vehemens vitázó és csökönyös, mint egy öszvér. Veszélyesebb, mint Attila rettegett harcosai voltak. Kiszámíthatatlan, konok és véleményeiben merész, mindent vállal s nincs tekintettel senkire és semmire, ádáz tekintélyromboló. Öszvérhez már hasonlítottuk, portréja teljessége érdekében hozzá kell még tenni, hogy csökönyös, mint egy szamár, általában véve megátalkodott természet. Huntól óvakodni kell. Bizonyítja a következő eset! A Slovan és a Dukla rangadón a Slovan lesállásból kapta a döntő gólt, és elveszítette a mérkőzést. Ilyen mérkőzések után közölnek a vicclapok pajzán rajzos tréfákat, ahol a tévékészülékekből fejszék és szekercék nyele mered elő. A közvélemény felzúdul és a társadalmon ideges rángások futnak át, mint a vitustáncos arcon. Az öregek részletesen megtárgyalták a hallatlan eseményt. Mélyen elítélték a bírót, aki megadta a szabálytalan gólt. A hivatásos játékvezető azt mondta, hogy az ilyen futballbírók többet ártanak a játékvezetői tekintélynek és közmegbecsülésnek, mintha számos törvénytelen gyermekük lenne, minden városban egy, ahol bíráskodtak! Kajo már készült, hogy lezárja és nemzeti tragédiává avassa az ügyet, ám mély nyugalommal, de némi fojtott gúnnyal a hangjában megszólalt Hun: — Nem volt les ... Láttam a tévében! A döbbent csend után néhány másodpercig tartott, míg a társaság levegő után kapkodott. — Himmelherrgott... — kiáltotta Kajo, a régivágású úriember —, hallja, maga ehhez nem ért! — Doparoma... — tette hozzá dühtől könnybelábadt szemmel az Ezredes —, ez az ember bolond! — Óriási les volt... — ordított vértolulástól vörös arccal a hivatásos játékvezető —, mi is láttuk a tévében... Hatalmas les volt, szégyen, gyalázat, hogy maga így beszél...! — Visszajátszotta a bécsi tévé... saját szememmel láttam, hogy nem volt ies ... — állította Hun. Elszabadult a pokol. A vének egyszerre kiabálnak, az egész kávéház őket figyeli.
