Irodalmi Szemle, 1988
1988/9 - HOLNAP - M. Csepécz Szilvia: Az ajtó és a tenger; Adalék (most én vagyok] (versek)
M. CSEPÉCZ SZILVIA Az ajtó és a tenger „Nagyon megzavarja az embert, ha napjában többször átváltozik." (Lewis Carroll j Most szeretőformát sugárzók. Itt meg itt meg itt. A legősibb állapot. Szükségből csupán. Az ajtó önmaga akadálya. Áramvonalak. Ahová sújt a szél. Eredendő léthelyzet. Itatóspapír a tenger. Vízvers a testem határa. Csak én csak én csak én. A tükörarcú asszony. Az is. Kétdimenziós állapot. Mosolytalan. Továbbítható. Nem sikerült a hús a vér. Az egyedüllét a tisztulásom. Az ajtó és a tenger. Az éleken én. Bebábozódva. Adalék (most én vagyok) A harang moccanatlan bennem ha megnevezem gyámoltalan a széppé hazudott testmeleg Nem élhetek nem halhatok őrzöm a széjjelpergett egyezséget Az istent emberek lakják ruhájuk mindegyre bomlik
