Irodalmi Szemle, 1988
1988/9 - HOLNAP - Ravasz József: Nem a kísértés gyümölcse (vers)
1113 számba vesznek örökmozognak csöndes és kövér érintéseik Ömlik a kisvilági emberközel gyógyszerekben bujdokol a vendég A kortárs semmiben kis szavakkal és nagyobbakkal címkézett egymásba érő dobozokban a gyönyör és főalakja a kiáltástól eleresztve ismét fulladó közelsége a ruha alatt viselt rettegésnek A zaj ez a szabálytalan bennem fogant kis haza hogyha nem együgyű hát tűrhetetlenül örök csilingel aztán hörög de nem tántorul míg ráfeszülök a józan csendre akár szilaj tánckarikatúra akár szemeteskocsi és nem látszom Ez a legsúlyosabb mindenhatóság A boltozat megözvegyült RAVASZ JÓZSEF Nem a kisértés gyümölcse „Mert mondd csak, mi más fajta bírt volna fúrni gyökeret ebbe a mostoha talajba .. G. Emin). férgezett, tehát nem mérgezett, ez a fa a lelkem. gyökerei véreimből szívják az izgalmat, szempillám rebbenése lengeti leveleit ásító hajnalokon át, nyugtalan lombját — mikor magamba harapok, kesernyés íz.
