Irodalmi Szemle, 1988

1988/9 - FIGYELŐ - Jakab Tibor: Polányi Imre: A szlovák társadalom és a polgári nemzeti mozgalom a századfordulón (1895—1905)

1099

Hasonlóképpen alacsony volt a szlovákok részesedése a banktőkében Is. A mai Szlovákia területén működő pénzintézetek 9 %-a volt szlovák érdekeltségű. (Összva- gyonuk az itt működő nem szlovák pénzintézetekének mindössze 7 °/o-a.) A gyenge szlovák banktőke behatolása az iparba jelentéktelen volt, a tinánctőke kialakuló sáról legfeljebb csak mint tendenciáról beszélhetünk. A szlovák pénzintézetek jobbára kisebb összegű hitelügyletekkel foglalkoztak. Figyelemre méltónak tartja a szerző, hogy e bankok részesedése a jelzálog- kölcsönzésben igen alacsony volt (3 %), a kihelyezett összegek kicsik, kamatuk alacsonyabb, mint a nem szlovák érdekeltségű pénzintézeteké. Ennek okait a következőkben látja: egyrészt a szlovák pénzintézetek akkor alakultak, mikor a potenciális ügyfelek már eladósodtak; másrészt a módosabb rétegek — nemzetiségre való tekintet nélkül — szívesebben fordultak a tőkeerősebb, szilárdabb bankokhoz; harmadrészt politikai megfontolások is befolyásolták jelzáloghitel-politikájukat. Ez utóbbi két magyarázattal szemben a recensnek fenntartásai vannak: egy bank tőkeerjébe, így stabilitásába vetett bizalom elsősorban a betételhelyezésnél játszhat döntő szerepet (és nem a hitelfelvételnél). A harmadikként felhozott ok — hipotetikus megi'ogalmazasa ellenére — még problematikusabb: „Feltehetően politikai meggondolások is szerepet játszhattak abban, hogy a jelentősebb szlovák pénzintézetek, amelyek vezetői, fő részvényesei és fő tisztviselői egyben a szlovák nemzeti mozgalom vezérkarát alkották, nem mindig törekedtek fő társadalmi-politikai bázisuk, a parasztság oly mértékű ki- uzsorázására, földtől való megfosztására, hogy velük mint elsődleges kizsákmányo- lók kerüljenek szembe. A szlovák parasztoknak már megtörtént eladósodása — nem szlovák pénzintézeteknél — alkalmas és hatékony ütőkártya volt a nemzetiségi politikában, a szlovák pénzintézetek által alacsonyabb kamatra adott kölcsönökkel együtt. (Persze a ’nemzeti1 megfontolás csak másodlagos jelenség, pénzügyi és politikai taktika.)" A szerző által részletes adatokkal bizonyított, erős nem szlovák konkurencia ellenében küzdő pénzintézetek előnyösebb kamatlábára elégséges magyarázattal szolgál a megkésettség, a piacon maradásért folyó küzdelem, a tőke logikájából eredő gyarapodási kényszer. Az más kérdés (és nem feltétlenül ok), hogy a piaci kényszer következményeit ideológiai és propagandacélokra fel lehet használni. A nemzeti mozgalom jelentős anyagi támogatása is — amint erre Polányi a későbbiekben rámutat — hosszú távú gazdasági érdekeket szolgált.

E jelentéktelennek látszó kérdésnél történt elidőzés nem a recenzens afeletti öröméből fakadt, hogy végre — többszöri olvasás után — hibát vélt felfedezni. A kamatlábak nagysága (és ennek magyarázata) valóban részletkérdés. Jelentősége csak annyiban van, amennyiben alkalmat ad annak a magát makacsul tartó tévkép- zetnek megerősítésére, mely szerint a nemzeti tőkés (földesúr) jó, hiszen segítő kezét nyújtotta a harácsoló „idegenektől" megnyomorított szegény nép felé.

Az első fejezetből kiderül: a századfordulón a szlovák társadalomban nem található erős nagyburzsoázia; legfeljebb egy középburzsoáziának is alig nevezhető szűk csoport alakult ki, melyet „nagyobb távolság választott el a tulajdonképpeni nagytőkéstől, mint a kisburzsoáziától”. Ez, valamint a nagy- és középbirtokos réteg hiánya „elmosta, elkendőzte a szlovák burzsoázia és a parasztság ellentétét, a szlovák polgárság a parasztok védelmezőjeként léphetett fel a „magyar” nagybirtokosokkal szemben. Ugyanígy elmosódott a szlovák burzsoázia és a szlovák proletariátus ellentéte, mert a fő és nyílt összeütkö- zési pontot a nem szlovák („magyar”) nagytőke és a szlovák munkásosztály el- fentéte, illetve a nem szlovák („magyar”) nagytőke és a szlovák közép- és kistőke ellentéte jelentette. Ez sokkal szembetűnőbb és érezhetőbb volt a szlovák társadalmon belüli ellentéteknél. E sajátos helyzetből fakadt, hogy nemzeti követeléseik szorosan kapcsolódtak a demokratikus követelésekhez. A feudalizmus maradványainak felszámolása, a polgári demokratikus átalakulás továbbfejlesztése objektív érdeke volt a szlovák közép- és kispolgárságnak, előfeltétele volt a területi autonómiának, amely nélkül a nemzeti fejlődés, saját uralom megteremtése a saját nemzeti piacon nem valósítható meg.”

A szlovák társadalomban legnagyobb anyagi erőt képviselő rétegek bemutatása után a szerző rátér a nemzeti mozgalmakban leghatékonyabban tevékenykedő értelmiségi réteg foglalkozási és területi összetételének ismertetésére. Polányi részletes (és szemléletes) adataiból, elemzéseiből kitűnik: „a politikai és szellemi élet legfontosabb, legütőképesebb csoportja”