Irodalmi Szemle, 1988

1988/9 - FIGYELŐ - Jakab Tibor: Polányi Imre: A szlovák társadalom és a polgári nemzeti mozgalom a századfordulón (1895—1905)

FIGYELŐ

JA

KAB TIBOR

Polányi Imre: mozgalom a

A szlovák társadalom és a polgári nemzeti századfordulón (1895—1905)

A múlt olyan, amilyen (volt). A megtörtént események összefüggő sorából kiemelhetünk mozzanatokat, folyamatokat, és napi ideológiai szükségleteknek engedve kinevezhetjük azokat lényegieknek, meghatározóknak, progresszívnek vagy éppen retrográdnak. Közép- és Kelet-Európábán nagy hagyományai vannak a múlt „átértékelésének”, a mindenkori hatalom legitimálását szolgáló „holnaptól minden másként volt” fordulatoknak. Ettől azonban az a bizonyos „olyan amilyen” nem változik meg. „Az emberek maguk csinálják történelmüket — írta Marx — de nem szabadon, nem maguk választotta, hanem közvetlenül készen talált, adott és örökölt körülmények között csinálják. Valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az élők agyára. És éppen amikor azzal látszanak foglalkozni, hogy magukat és a dolgokat átalakítsák, hogy valami még soha nem voltat teremtsenek, éppen az ilyen forradalmi válság-korszakokban idézik fel aggodalmasan a maguk szolgálatára a múlt szellemeit, kölcsönveszik neveiket, harci jelszavaikat, jelmezeiket, hogy ebben az ősi, tiszteletreméltó álruhában s ezen a kölcsönzött nyelven vigyék színre az új világtörténelmi jelenetet.” A ma (társadalmi) célkitűzéseit csak akkor tudjuk megvalósítani, ha azok a „készen talált, adott és örökölt körülmények” közepette reális alternatívák. A történész feladata, hogy a fennállóhoz vezető történeti utat tudománya eszközeivel, a maga valóságában feltárja. Hegel szavaival: „a dolog nem merül ki céljában, hanem kivitelében; az eredmény sem valóságos egész, hanem az eredmény, elérésének folyamatával együtt; a cél önmagában az élettelen általános, mint ahogy a tendencia a puszta törekvés, amely még nélkülözi a valóságát; a csupasz eredmény pedig a holttest, amely maga mögött hagyta a tendenciát”.

Az „eredménynek”, tehát a napjaink valóságához vezető folyamatok egy részének feltárására vállalkozik a Kassa kornyékéről származó pécsi történész profesz- szor, Polányi Imre új könyvében. Már témaválasztása is intellektuális bátorságra vall. Vizsgálódásának tárgya, a szlovák nemzeti mozgalom, a századfordulón meghatározó változásokon ment keresztül. Az érdekek és célok, a lehetőségek és eredmények ellentmondásokkal terhes, kusza szövedékének kibogozása magában is merész vállalkozás lenne, A nehézségek azonban nem csak a tárgyban, annak természetében rejlenek. A szerzőnek meg kellett küzdenie azokkal az előítéletekkel is, amelyek a monarchiabeli nemzeti mozgalmak kutatását mind a mai napig befolyásolják.

A könyv első részében Polányi Imre a századforduló szlovák társadalmának gazdasági és társadalmi szerkezetét vázolja fel. E korszakban az északi (ma Szlovákiához tartozó) megyékben koncentrálódott Magyarország iparának jelentős része. A húsz munkásnál többet foglalkoztató ipari, bánya- és kohóüzemek 22 %-a, ezen belül a közepes nagyságúnak számító, 700—1000 munkást foglalkoztató üzemek közel 40 %-a. Az északi megyék a relatív ipari össztermelés 20 %-át adták. Ez azonban nem jelentette azt, hogy erős szlovák nemzetiségű burzsoázia is kialakult: a századfordulón mindössze öt, húsz munkásnál többet foglalkoztató vállalat volt szlovák tulajdonban.