Irodalmi Szemle, 1988
1988/9 - BESZÉLŐ MÚLT - Haiczl Kálmán csehszlovákiai helytörténeti tanulmányai
1095 Haiczl Kálmánnak A három világ között (1934) című rövid útleírásával itt nem foglalkozunk, mert nem történelmi mű, hanem egy palesztinai, Földközi-tengeri hajóút leírása, s irodalmi szempontból sem jelentős. Haiczl utolsó Csehszlvákiában írt történelmi tanulmánya egy kis füzetben jelent meg: A bényl prépostság temploma (Ga- lánta, 1938). A helység nevezetességeit így jelöli meg a bevezetésben: ,.Bény község ősrégi hatalmas körsáncairól és monumentális prépostsági templomáról nevezetes. A három körsánc félkör alakban a Garamra támaszkodik...” (i. m. 1.). Bény nevét Hunt német lovag ilyen nevű fiától kapta. I. István király neki ajándékozta a falut. A sági konvent 1273. évi oklevele említi a prépostságot. A templom és a monostor építését a 13. század közepére tehetjük. A 16. században Kis- és Nagybény Balassa Menyhért birtoka volt. A törökök többször elpusztították. Az 1560-as egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint „Bény és Kéménd elhagyva”. A kuruc háborúk idején gazdái váltakoztak. 1732-ben a kéttornyú, faragott kőből álló bazilikát újjáépítik. A magyarországi román stílű építészet remeke ez a templom, nevezetességeit Haiczl részletesen leírja. Az egyik oszlopfőn, a vállkő alatt vadászatot ábrázoló jelenet látható, ennek zömök alakjai közt van egy nyilas ember, egykorú magyar viseletben. A templom díszített faragványai át vannak szőve jellegzetes, szalagfonatos ornamentikával. A neves bazilikát a második világháború után is felújították, s ma egyike Szlovákia legrégibb, legértékesebb román stílusú műemlékeinek. A komáromi Alapy Gyulával összehasonlítva Haiczl Kálmán provinciálisabb történetíró. Stílusa adatközlő jellegű, kevésbé koncepciózus. Művei főként a bennük tárgyalt helységek iránt érdeklődők számára értékesek, eredeti kutatásokból származó anyagot nyújtók. Csönd, 1982
