Irodalmi Szemle, 1988
1988/9 - BESZÉLŐ MÚLT - Haiczl Kálmán csehszlovákiai helytörténeti tanulmányai
1094 mére építettek. Mivel Haiczl szőgyéni plébános volt, Magyar- és Németszőgyén viszontagságával részletesebben foglalkozik. A régi Párkány teljesen elpusztult, ezért a török a 17. században itt teljesen új, háromszög alakú erődöt épített, s újból megépítette a helységet Esztergommal ösz- szekötő hidat is. Haiczl külön fejezetcímekben sorolja fel Bars és Komárom megyének a török hódoltatás miatt szenvedett veszteségeit. A monográfia további fejezetének címe A jelszabadító háború, Párkány és Esztergom jelszabadulása. Ebben leírja, hogy Kara Musztafa nagyvezír 1683-ban körülzárta a Habsburgok fővárosát, de Szobieszki János lengyel király és Lotharingiai Károly herceg Bécs felmentésére sietett, s döntő győzelmet arattak a mohamedán hódító felett. A Bécstől menekülő török sereg Párkánynál összegyűlt, itt újabb katasztrofális vereséget szenvedett. „Sokan a Ga- ram felé menekültek, s annak hullámaiban lelték halálukat. Párkányt pedig a lengyelek felgyújtották. A budai vezérrel együtt mindössze vagy hétszáz-nyolcszázan jut- hatak csak át Esztergomba, 1200-an foglyul estek. 6-7000-en pedig a vízbe fulladtak vagy elestek. Az egész Duna-part hullákkal volt telve” (i. m. 55.). Rövid idő múlva, 1683 októberében Esztergomot is sikerült véglegesen felszabadítani, s ezután indultak a keresztények Újvár, majd Buda felszabadító ostromára. Buda bevétele előtt még említik a párkányi palánknál gyülekező csapatokat, s ezután a párkányi erősség említése véglegesen eltűnik a forrásokból. A felszabadító hadjárat leírása után Haiczl részletesen foglalkozik Rákóczi szabadságharcával, s elmondja, hogy a környéken főként Bottyán János kuruc tábornok ért el sikereket, akinek birtokai (Bátorkeszl, Köbölkút, Kisújfalu. Nagybény, Kéménd, Madar stb.J a párkányi járásban voltak. Itt újból emlegeti Érsekújvárt, és azonos eseményeket is leír, mint az Újvárról szóló monográfiájában. Befejezésül a szerző A mai Párkány címmel ír rövid kitekintést, melyben 17. századi jegyzékek alapján írja le a párkányi járás megmaradt községeit. Az 1699. évi összeírás szerint Párkánynak csak 26 lakosa van, s a környék községeinek többsége sem nagyobb. Itt falunként felsorolja a jobbágyok számát, vallását, vagyoni helyzetét. A mű végén az ellenreformáció győzelme után, főként gróf Esterházy Imre érseksége alatt épített környékbeli katolikus templomokat sorolja fel. A hasonló adat- és helységfelsorolások kevésbé érdekes olvasmánnyá, de a helyi történetírás szempontjából így is jelentős művé teszik Haiczl monográfiáját. A fenti vármonográfiákon kívül Csehszlovákiában írta Haiczl Kálmán A Kista- polcsányiak című családtörténeti monográfiáját is. Ezt a művet nem tagolja fejezetekre, s így az egyházi levéltárakból és a budapesti Országos Levéltárból feltárt adathalmaz nehezen áttekinthető. A Kis- tapolcsányl család megalapítója a IV. Béla korában Magyarországra költözött német Haslan Comes (gróf) volt, akinek a király a kistapolcsányi birtokot adományozta. Birtokukról vették fel később a Kistapolcsányi nevet, s hosszú küzdelmet folytattak Hrussó várának megszerzéséért. A megyerendszerre támaszkodó királyi hatalom mellett ekkor válik hatalmi tényezővé a hűbéres nemesség, amely részt követel a királyi patrimonális hatalomból. A 15. században a királlyal szemben is érvényesíteni tudja akaratát ez a vagyonos nemesség. Az udvari szolgálat, katonai vitézség, ügyes birtokpolitika, házasság a köznemességnek is az emelkedés perspektíváját mutatta meg. Ebben a korban lesznek a Kis- tapolcsánylak egyre gazdagodó nagybirtokosokká. A Kistapolcsányi család a vagyonosabb középnemesek közé tartozott. A rájuk vonatkozó legrégibb oklevelek comes címmel illetik a család egyes tagjait, de e főnemesi cím lassan elmarad az oklevelekből, mert a Kistapolcsányiak vagyonuk alapján nem tartoztak a nagy kiváltságú szabad grófok rendjéhez. De az is igaz, hogy minden alkalmat felhasználtak vagyonuk gyarapítására és arra, hogy a nagybirtokosok közé emelkedjenek. A művet a Masaryk Akadémia folyóiratában, a Magyar Figyelőben így értékeli Danninger József: „Legújabb munkájában a Kistapolcsányi család történetében ismét egész magyar társadalmi korrajzot kapunk. Haiczl Kálmán nem szépít, nem magyaráz. Az oklevelek anyagában tárja elénk a maguk hideg valóságában a végnélküli küzdelmeket, az apáról fiúra átszármazott családi gyűlöletet, amely any- nyi kegyetlenségre, erkölcstelenségre és erőszakoskodásra adott alkalmat, hogy a család történetének megismerése a nemzedékek során az egyes korok lelkületét, társadalmi és erkölcsi viszonyait is élesen, határozottan rajzolja meg.” fHaiczl Kálmán történeti monográfiái, 1. h. 1935. 110.)
