Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - HOLNAP - Hizsnyan Géza: A szórakoztató színház változatai
HOLNAP 109 A szórakoztató SZÍNHÁZ változatai A Magyarországon az utóbbi években szinte áttekinthetetlenül elszaporodott nyári színházi előadásoknak, szabadtéri és várjátékoknak Szlovákiában egyetlen nagyobb hagyománnyal rendelkező „testvére” van: a Zólyomi Várjátékok (Zámocké hry zvolenské]. Mint a hasonló rendezvények többsége, ez is a (könnyed) szórakoztatás igényével indult. Az első években a helyi Jozef Gregor Tajovský Színház készített egy-egy szabadtéri előadást, és 1979-ben már a színház besztercebányai (Banská Bystrica) székhelyű operatársulata Is bemutatkozott a várudvaron. A továbbiakban azután vendégtársulatokat is hívtak, s a rendezvény a kellemes nyáresti szórakoztatás ígéretétől fokozatosan eljutott a figyelemre méltó kulturális esemény rangjára. Ma már a legjobb szlovákiai társulatok hozzák el egy- egy sikeres produkciójukat, s az operaelőadásokon hagyománnyá vált a külföldi vendégművészek fellépése is. Az idei, immár 14. évad kínálata valóban csábító volt a színházkedvelők számára. Az alábbiakban három prózai előadásról szeretnék beszámolni, mert rajtuk keresztül — úgy vélem — tanulságosan nyomon követhetők a szórakoztató színház különböző változatai (és különböző minőségei), a mélyebb tartalomról eleve lemondó „közönségbűvöléstől”, a nem minden részletében sikerült, de már társadalmi töltetet is hordozó produkciótól a szinte tökéletesnek mondható, eszmeileg, technikailag egyaránt pontosan tisztázott, finoman kidolgozott, egyszerre mélyen elgondolkoztató és kacagtatóan mulatságos színházi eseményig. (Az alább tárgyaltakon kívül egyébként láthatta még az idei Várjátékok közönsége Machiavelli Mandragóráját és két operaelőadást: Donizetti Szerelmi bájitalát és Verdi Nabuccóját.) GOZZI: A zöld madár IJ. G. Tajovský Színház j Az utókor egyértelműen eldöntötte Goldoni és Gozzi viszályát, ez azonban nem hozta magával az utóbbinak a mai színpadról való kiszorulását. Mesejátékaival nem csak Puccini (Turandot) és Prokofjev (A három narancs szerelmese) operáiként találkozhatunk, de prózai társulatok repertoárjában is előfordulnak. Igaz, Vahtangov 1922-es színháztörténeti jelentőségű Turan- dot-rendezésén kívül nem nagyon tudok kiemelkedő előadásról. Ez a tény is sejteti a sajátos Gozzi-i műfaj: a commedia dell’ arte elemeit és szereplőit felhasználó mesejáték (jiabej adaptációs nehézségeit. Magam Jirí Menzel 1984-es Katona József Színház-beli vendégrendezésénél találkoztam először a problémával. Menzel hamisítatlan romantikus mesejátékot rendezett (A Szarvaskirály], kitűnő szereplőkkel, csak hát: mivégre? Ilyen előzmények után enyhe fenntartásokkal ültem be a zólyomi vár udvarára, hogy a színháznak külön a várjátékokra készített előadását megnézzem. Fenntartásaim a „semmitmondó színházzal” szemben voltak (értem ezen a pusztán szórakoztatni vágyó, semmilyen szellemi többletet, izgalmat nem kínáló előadásokat, amilyen Menzel említett budapesti rendezése is), s azért voltak csupán enyhék, mert egy szakmailag jól „megcsinált”, egységes stílusú, kellemesen szórakoztató mesejátékot az adott alkalommal mégis elfogadhatónak tartottam volna. Az előadás, sajnos, mélyen alulmúlta ezeket a szerény elvárásokat is. Pedig minden olyan biztatóan indult: mai
