Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - HOLNAP - Patus János: Szonettdicsérő dicsszonett; Rejtőzködő idő - Molnár Csaba: Egy tv-film margójára
106 HOLNAP 3^# Szonettdicsérő szonett Rejtőzködő idő Csak írjatok, csak írjatok, csak ír- dogáljatok szonetteket, szonetteket — hisz azt lehet, akár molett, akár mulatt —, de jó, de jó csak írjatok, kicsik, nagyok, van ám papír, hahó, az élet is ma lett szonett, ha szürke is, ha rózsaszín; ha rettegett szonett szülét, az ám az ír! Hogy elragadt az indulat — jöhetne hát a fordulat: te, lektor úr, pacsit, nagyot — szegény, szerelmes olvasó, fizesse meg, ha jó a szó, ha fürge, bölcs, hamis vagyok. MOLNÁR CSABA Egy tv-film margójára A Csehszlovák Televízió Esti virradat (Večerní svitaní) című filmjében (írta: E. M. Kavanová, rendezte: R. Svoboda, a sugárzás időpontja: 1987. október 25.) szokványos szerelmi történetnek indul Zuza, a nevelőapa mellett felnövő szabászlány és Martin, az NDK-ban tanuló egyetemista esete. A helyszín napjaink cseh kisvárosa, amelynek szokványos jóléttel keretezett családi életét élik Martin szülei. A szülők, megtudva, hogy Zuza afféle intézeti gyermek, tisztázatlan családi háttérrel, azonnal készek (fiuk „érdekében”) megtenni mindent, hogy a két fiatal kapcsak a köd ködösít fut az ember a gép érzékszervek helyett vasbeton-törmelék megrózsáll a bokor meggyezik a fa alvadt éjre csordul az ég taraja mi csuda évszak ez micsoda lehet szaporul a sóhaj fogy a lehelet hidegül az ideg erőtlenül az ér keleti kikelet ver a szívre a vér csolata megszakadjon. Szinte nem is fontos, melyikük teszi fel először a filmben a sorsdöntő kérdést: És ha Zuza cigány? A kérdés elhangzik, s az előítélet hullámai viharrá tornyosulnak a lányt körülvevő szolid polgári életben. Megszakad kapcsolata Martinnal, aki gyöngeségből, gyávaságból maga is foglya az előítéleteknek. Megromlik Zuza kapcsolata munkatársaival, ügyfeleivel, bizalmatlan lesz nevelőapjához, aki makacsul ragaszkodik felfogásához — nem árulva el a lány származását —: „Nem az a fontos, honnét származol, hanem az, milyen életet élsz!”
