Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - HOLNAP - Patus János: Szonettdicsérő dicsszonett; Rejtőzködő idő - Molnár Csaba: Egy tv-film margójára
HOLNAP 107 Az egyre-másra ismételgetett igazság azonban semmiképp sem akar valósággá válni a kisvárosi világban, és Zúzát egyre jobban gyötri a kérdés, kihez is tartozik ő, kik voltak a szülei, ki ő valójában? Fekete haja, barna arca, nagy fekete szeme miatt egyre gyakrabban kötnek bele a férfiak. Megjegyzéseket, molesztálást, a pletykát kell lépten-nyomon elviselnie. Származásáért? Bőre színéért? Másságáért? „Ö másfajta. Nem közülünk való. Ö nem fehér . . . Érti?” — hajtogatja a fia jövőjéért aggódó apuka. Egy alkalommal a molesztáló kocsmai társaságtól egy fekete, göndör hajú, kerekképű bajszos férfi szabadítja meg a lányt, s a történtek után rögvest be is mutatkozik: ,,Imre Demeter”, majd helyesbít: „Demeter Imre vagyok. A szüleim Magyarországról költöztek ide.” Zuza örül a váratlanul jött segítségnek, s azonnal felteszi a kérdést megmentőjének: „Lehet, hogy én is maguk közé tartozom?” Nem tudom, hány magyar nézője volt a cseh televíziós játékfilmnek, és hány nézőben futott végig az a gondolat e jelenet láttán, ami bennem: igen, összeértek a szálak, Zuza magyar származású, s épp egy magyar menti őt meg! Mi sem természetesebb ennél, hiszen Csehországban a hivatalos népszámlálási adatok szerint 20 ezernyi magyar él, köztük bizony jócskán akad olyan is, aki Magyarországról költözött ide, többé-kevésbé ismert történelmi okok és körülmények miatt. A film ezen a szálon is folytatódhatott volna tovább, de úgy látszik, ennek a folytatásnak még nem jött el az ideje. Annak viszont talán igen, hogy elgondolkodjunk: Zuza miért ismerte fel Demeterben első látásra a cigányt? A filmből ugyanis ez csak később derül ki. Akkor, amikor a lány bekéredzkedik Demeterék sokgyermekes családjába, hogy tulajdon szemével lássa, hogy is él egy cigány család... Zuza származásának kérdését azonban Demeter sem tudja egyértelműen eldönteni, ha csak nem fogadjuk el autentikus válasznak, amit a lánynak mond: „Neked kell eldöntened, hogy közénk akarsz-e tartozni.” Zuza ennek eldöntésére persze képtelen. Sem elegendő erkölcsi alapja, sem kellő felkészültsége nincs ahhoz, hogy dönteni tudjon ilyen horderejű kérdésben. Marad számára a kétségek közti őrlődés, s e folyamat a filmben kissé gyorsított ütemben halad a pusztulás felé. Egy újabb alkalommal, amikor a nem tudni, milyen nemzetiségű, csehül beszélő Zúzát egy erőszakoskodó részeg társaság gyűrűjéből újra a cigány származású, csehül beszélő Demeter akarja kiszabadítani, a lány a Demeterre támadó férfi késére veti magát, megmentve ezzel védelmezője életét. A néző tehát végül nem tudhatta meg, hová, milyen nációhoz tartozik Zuza. De a fő kérdés valójában nem is a nemzeti hovatartozásról szól ebben a filmben. „Ha például azt mondanánk, hegy olasz vagy, nem lenne semmi probléma” — mondja egy alkalommal a lánynak a megoldást kereső Martin. Tehát nem a bőrszín mássága lényeges, hanem az adott történelmi helyzetben jelen lévő, elérhető közelségben élő náció (etnikum, kisebbség vagy nemzetiség) mássága az igazi probléma. Filmbeli Zsuzsánnánk áldozata lett másságának. Áldozata lett a másságot elviselni képtelen társadalmi környezetének. S mivel nem derül ki egyértelműen, mit is jelent az ő filmbeli mássága, bízzunk abban, hogy a film — pontatlanságai, néhol túlzó szentimentalizmusa és végig nem gondolt helyzetei ellenére is — figyelmeztetés a másságot (mindegy, milyen másságról van szó), nehezen viselők még mindig széles társadalmi bázisa számára. Molnár Csaba
