Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - HOLNAP - Hajdú István: Uniformis
104 HOLNAP UNIFORMIS 1 ^^alahogy elszaporodtak körülöttünk az egyenruhák. Uram bocsá’... távol álljon tőlem ellenszenvet ébreszteni az egyenruhák ellen. Leszögezem: pacifista nem vagyok. Militarista sem. Vagyogatok csendeskén, s jelszavam: az élet gyönyörű! Ámde nézzél magadra! Tedd le írásomat, s nézz ki az ablakon. Ha nem láttál legalább egy uniformizált embert — hazudsz. Semmi zöld, semmi kék, semmi szürke? Akkor pedig farmer van rajtad. A címet olvasva azt hitted, hangzatos szólamokat fogok írni a békéről, szidni fogom a militarizmust, síkra szállók a tárgyalások mellett, sőt az irak—iráni háborút is megvitatom. Miről írnának akkor újságíró kollégáim, miről dumálna a Chrudinák, mitől borsódzana a háta bemondóinknak hírolvasás közben? No meg miről írnának ifjú diákjaink önálló fogalmazást a magyarórán? Nem kell már annyi irodalom! Már látom is a témaköröket. FEHÉR krétával a nagy FEKETE táblán:* 1. „Mit jelent számomra a béke?” 2. „A békés egymás mellett élés a XX. század humanista eszményképe.” 3. „Mivel járulunk hozzá a béke megszilárdításához?” Szegény diák meg nekivág a kolosszális feladatnak. Ö aztán békét teremt minden téren, bármi áron. És születnek a világmegváltó agyrémek. Befejezés: „Mi, diákok a békét főleg jó tanulással, az életben pedig majd jó munkával, a katonai szolgálat alatt a feladatok példás és gyors végrehajtásával...” Tyű! Ez már döfi! Puff rá egy jelest! Elégedettség mindkét oldalon. 2 Várta már ezt a pillanatot. Szorongva lépett ki a laktanya vaskapuján, amely fölött valami nagy sárga betűs felirat díszelgett. Soha nem olvasta el. Csak a színére emlékszik. Amolyan zöldessárga volt. Eléggé morbid. — Sziasztok, sietek a buszra — vált el a többiektől, meglepetésükre. A kapun túl már nem érdekelték. Ügy volt szokásban: búcsúital, aztán írjál. Nem érzett semmit irántuk. Az állomásra érkezve három egyenruhás vasutast pillantott meg a sínek vasszorításában. Beszélgettek, s neki úgy tűnt, mintha három neoncső állna a helyükön. Miután megérkezett az óhajtott városba, felhívta barátját, majd két üveg borral elindult a lakása felé. Nem szívesen beszélt volna arról, ahonnan jött. Inkább a régi idők nosztalgiája. Nőkről, közös ismerősökről, akik fene tudja, hol császkálnak már, nyomokat hagyva a Föld kerek koponyáján. Járkálnak * A FEHÉRet és FEKETÉt szándékosan írtam nagybetűkkel. Arra gondoltam ugyanis, hogy szimbólumként Is használhatók. A FEKETE halált, a FEHÉR (zászló, galamb) tűzszünetet, békét, nyugalmat jelent. Van FEHÉR halál Is!
