Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - HOLNAP - Krausz Tivadar : néhány kísértésről és erényről egy szép estén a kikötőben
HOLNAP 103 néhány kísértésről és erényről a mértéktelenség a tizenkét földi kisértés legellenállhatat- lanabbika mert ha minden kísértésre nemet mondunk a mértéktelen aszkézisbe dögölhetünk bele ám ez csak látszólagos önellentmondás mivel a mértéktelenség az embertől erőt mégpedig mértéktelen erőt és nem gyengeséget feltételez mértéktelenül gyenge ember mértéktelen gyengeség ugyanis nem létezik a gyengeség még mielőtt addig az állapotig fokozódna egy kritikus ponton túl nyári hóként semmivé olvad az ármány legrémisztőbb kísértése az elválasztásunk felőli kétség ez az ami szembefordít istennel a kétségbeesés hogy a tizenkét földi kísértés közé soroltatott az isten fasizmusa amellyel kicsiny emberkék kicsiny hitét sújtja a tizenkét főerény legkérdésesebbike a lemondás a teljes élet nem lehet öncsonkító az természeténél fogva tartózkodik az őt korlátozó veszélyektől ez merőben más mint lemondás a lemondás főerénnyé emelése a teljesség ellen irányuló irigység mi hát az a merőben más? olyan elemi szinten működő érzék amelyik nem engedi meg a teljesség igényével élőknek hogy rangon alul cselekedjenek szenvedjenek vagy gondolkodjanak a szabadság és bűn háborújának természetesen vannak áldozatai ebből következik hogy hősei és dezertőrei is vannak urak vagyunk úri ember szarban nem feredőzik ha mégis ez is csak nemességét fölülállását mutatja egy szép estén a kikötőben egy szép estén a nagyszemű álarcos ragadozó előrenyújtja fogókészülékét s rád ripakodik te már bevettél a kegyelemből egy szitává lett kefe a kikötőben mindennapos látvány ezt beveszik emez imágó köztudottan rövid életű te már bevettél a kegyelemből
