Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - HOLNAP - Csóka Tibor: A langyos tea
HOLNAP 101 kiissza, én fizetem mindegy alapon. Szorosan mellém simul, úgy megyünk ki, az ajtóból visszafordulok, és kiöltöm a nyelvem a barátnőjére. Ennyit igazán megérdemel. A kezem végighúzom Rozi fenekén. — Terhes vagyok — szipog halkan. — Jó. — Nagy a gombóc a torkomban. — Mi van ezen jó?! — ordít teljes erejéből a könyvtárosnő. — Az, hogy lefekszem veled és terhes maradok?! Mi van ezen jó?! — Hagyd abba! — csitítgatom. Nem nagy eredménnyel. — Még nem tudsz semmi biztosat, és már horrort csinálsz az egészből! — Öthetes terhes vagyok! Egy ismerős orvos vizsgált meg. — Vele is lefeküdtél? — kérdezem élcesen. — Te rohadt paraszt! — sziszegi fogai közt. — Ezt érdemiem én? Lefekszem veled meg minden! Mondd, ezt érdemiem én tőled? — Ezt! — nyers vagyok. Mint egy záptojás. — Férjes asszony vagy, minek fetrengsz másokkal. Ugyanúgy lefeküdhettél akárki mással is! Nem ellenőriztelek! — Egy pillanatig azt hiszem, megbántam szavaimat. Most meg sír. A gyerek meg, több mint valószínű, az enyém. De letagadom! Nekem nem kell! Nem hagyom az életem elrontani. — El fogod vetetni! Van férjed! Én le-ta-ga-dom! — üvöltök. Ha ellentmondana, megverném. Iszonyúan megverném. Letörli a könnyeit. Vonásai megkeményednek. — Paraszt vagy! Utolsó rohadt paraszt! — Csendben csukja be az ajtót. Tíz perc múlva a falhoz vagdosom az összes mélytányért. Rozi szorosan simul hozzám. Szűk szoknyája annyira izgatóvá teszi a fenekét és hosszú lábait, hogy majdnem minden sarkon megállítom, és végigtapogatom. Nekem jobb a technikám. Neki meg jobbak a terepviszonyai. Ilyen testismerő akciók során a kezemnek ütközik egy mell, néha meg majd belecsúszom a lába közötti mély szakadékba. Csiklandozom itt, csiklandozom ott, aztán itt-ott. Nem elég neki, nem elég nekem, nem elég nekünk. Belépünk a lakás ajtaján, ő bezárja, és lassan vetkőztetve éri el az élvezetek csúcsát. Én mint gibbon a nászéjszakán, olyan hangokat hallatok. Jó teste van, jó, hogy van a fejemben valami, jó, hogy egy nagyot szeretkezünk. Csendesen szuszog mellettem. Nincs kedvem aludni. Az extázisnak vége, a férfiak tulajdonképpen ilyenkor kezdenek érdeklődni az előbb még mellettük fetrengő lény iránt. Szép volt így kielégülve. Ártatlan mosoly futkározott arcán, egy csepp festék nem volt rajta. Mindet lenyaltam. Körülnézek a szobában. ízlésesen berendezett intim fészek, nagy szexcsaták színhelye lehetett. Tisztaság, néhol fél egészség. Megcsókolom a nyakán és a füle mögött, mosolyog, olyan édes, mint egy csecsemő. Kimegyek a konyhába valami kaját keresni. A hűtő tele van hideggel. Ennivaló is akad: tojás, vaj, sajt, pástétom. Mind nyugati cucc. Ez a nekem való nő! Sör is van a háznál. Te hülye, te Lajos! Kotorászom egy kicsit a lakásban. Ha már nem alszik a csaj, el kell foglalnom magam valamivel. Benézek oda, benézek ide. A szekrényben a vasalt holmi alatt papírpénz zizeg a kezembe. Kihúzom. Kétszáz dollár. Fuj, kapitalista pénz! El is teszem. Idejében eldugtam a dohányt. Szeretkezés alatt is arra gondolok, hogy jobb a dolgom, mint egy menő kurvának. Idejében lelépek, és persze sűrűn bólogatva a legközelebbi invitálásra. Hát persze, ostoba tyúkom, majd ha fagy, hó lesz nagy. Gyorsan eltűnök a szextérről.
