Irodalmi Szemle, 1987

1987/9 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 8.

ÉLŰ MÚLT

a vád más szövegezést kivan: antifasizmust.. . Boszorkányokról, akik nincsenek, ne beszéljünk!”65

A kultúra szerepét, emberségét féltette a „gyilkos Európától”. „Az írás a ma szociális síkján: vállalás és állásfoglalás, és így mindenekelőtt — erkölcs” — írta a „vörös dilettantizmus” vádjára 1936 áprilisában.66 A kultúra védelme című nagy hatású előadásában elemezte először a kulturális frontra leselkedő veszélyeket s a védekezés lehetőségeit. Az „állathős fenevad vagy emberi felelősség, imperialista szolgahalál vagy szociális élet” között nem ismert középutat.67 A másolóktól, a mázolóktól, „a fegyver, az ököl jogán és a hazugság eszközeivel” kreált irodalomtól és művészettől óvta az igazi kultúrát. A hadonászó szolgalelkekkel szemben a Biblia szavait idézte: „Ne legyetek emberek szolgái!”68

Európa ... és mi című jegyzetében a csehszlovákiai magyarság küldetéstudatával foglalkozott. Az etikai realizmus nevében a vállalás hűségét idézte, melynek neve: humanizmus, s a kisebbségi szerep magasabb rendű hatványát a vox humanában látta. A Hen- leinek, Beranok, Jarossok, Korláthok mesterkedéseit látva azt is tudta, hogy a „magyar kisebbség Európa-közvetítő küldetése elé a fasizmus látható és láthatatlan sorompói csapódnak”. A küldetés ebben a helyzetben csak az antifasizmus lehetett azoknak, akik valamikor az európai kultúra és gondolkodás szálláscsinálói akartak lenni. A Féja Gézák és Tamási Áronok élete igazolta számára — utólag — ezt a küldetést. S amikor az őrhelyek zsugorodtak, a kor is „a szellem és politika európai szövegezésű” jelenségeit figyelte, hogy legalább „egy vékony hajszálerecske” bizonyítsa a szellem tisztaságát és az állásfoglalás becsületességét azok helyeit is, akik (végleg vagy időlegesen) elhagyták a posztokat.69 Ügy látta, kezdetben „szentek és kalmárok, megszállottak és megtollasodottak” jelszava egyaránt Európa volt, húsz év távlatából azonban megfogyatkoztak a sorok. Érdekből, meggyőződésből, számításból, félelemből... A szövetségeseket kereste, a haladás elkötelezettjeit, bajtársakat a harcban, s ezekben a hónapokban a cseh Romain Rollandként üdvözölte Zdenék Nejedlýt (hatvanadik születésnapján), restellkedve azért, hogy a cseh nyelv ismerete hiányában „Nejedlý, Šalda és a többiek” számára hétpecsétes titokká kárhozódtak.70 A cseh szellem csúcsteljesítményei érdekelték akkor is, amikor Európában már begyújtották a háború tankjait.

Revizionizmus: Made in Germany, hirdette azokkal szemben, akik Csehszlovákia egységére és önállóságára törtek. Nem a magyarságát árulta el, hanem a „revízió” tartalmatlan, kisebbséget sújtó eszközpolitikáját ítélte el. „A revízió csak a háborús politika eszköze, és semmi más, útja és módja tehát logikátlan, ésszerűtlen és felelőtlen."71 Hazug és felelőtlen politikának mondta, hogy Dél-Tirol német kisebbségi panaszáról nem beszélnek, a „szudétanémetek összehasonlíthatatlanul kisebb panaszait” viszont premier planban, felfokozva mutogatják. A csehszlovák demokrácia védelmét „elsőrendű magyar érdeknek” mondta az 1938. július 31-i kassai antifasiszta nagygyűlésen is. „A magyar, ha élni akar, nem lehet újra a német imperializmus Ady szövegezte mesebeli Jánosa . .. A csehszlovák demokrácia ma a szabad Közép-Európa lehetőségének utolsó bástyája.”72 Az itt élő népek testvériségét igényelve sürgette az összefogást, hogy a Dunatáj ne lehessen a német csizmamilitarizmus áldozata, a „szolganépek Bábele”. Elkötelezettségéből természetszerűleg adódott, hogy ott volt azok között, akik a magyarság tíz pontját szövegezték, majd pedig a köztársaság védelmére hívó felhívást aláírták. „A Köztársaság sorsa a mi sorsunk is, s a nehéz időkben a Köztársaság ránk teljes mértékben számíthat” — írták a csehszlovákiai magyarság nevében 1938. szeptember 19-i felhívásukban. A magyarországi testvéreknek szóló üzenetükben a pusztulástól óva írták: „Kis nép, kis ország csak úgy állhat meg a történelem viharában, ha az igazság oldalán van. A világdemokrácia élethalálharcában a világreakció ellen Magyarország helye a demokrácia oldalán van.”73

Jaross és Esterházy nemzetvesztő politikájával szemben kinyilatkoztatták, hogy: „A magyarság az itt élő nemzetekkel békés együttélést s egyenjogúságot akar”, s visszautasít minden olyan nagyhatalmi kísérletet, mely „Csehszlovákia szétmarcangolását és leigázását jelentené”.74 Történelemkönyvekbe kívánkozó dokumentumok ezek (másokkal együtt), melyek a tisztánlátás és a tárgyilagos történelmi ítélet nevében mindmáig nem kaptak olyan hangsúlyozott helyet, amilyet megérdemelnének.

„Tanú akartam lenni és tanulság” — írta mindenre elszánva az író, aki illavai cellája-