Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 8.
ÉLŐ MÜLT verővel nem lehet hadakozni a fasizmus ellen. A küzdelem csak akkor lehet eredményes, ha a „tömegroham, a harc, a gyűlölet közös frontjába” kapcsolódik.45 Megkülönböztetett történelmi szerepet tulajdonított a német emigrációnak, a hazátlanok seregének, mely „a német szellem teljességét” képviselte Németország határain kívül. „Ha a német szellem eddig is a világszellem volt, akkor ma csak a német emigráció szelleme és intaktsága jelentheti a német világszellemet” — írta jegyzetében azok figyelmeztetésére, akik a szlovenszkói magyarságot is a „racionalizált embertelenség” irányába szerették volna terelni.40 A munka ünnepe, a dolgozók májusi menetelése is a „munka emberségét” juttatta eszébe, azokat a milliókat, akik az „emberjövő erőoszlopaiként” menetelnek a fegyver, a háború ellen, a barbarizmus és embertelenség •ellen”.47 Az ő publicisztikai humanizmusa is — akárcsak Thomas Manné — a fejlődés, a körülmények kikerülhetetlen következménye volt. Az erkölcsi és világnézeti muszáj reakciója, a nyelvében a népért felelős író bátor kiállása: politikai tett. Vétót mondani az embertelenségre, s a „véremberség” megszállottjaival szemben építeni az alkotók közösségét, a gondolat humanizmusát Európában (Toscanlni, Osztrák napló, Thomas Mann hitvallása), ezt a célt szolgálta publicisztikája. A különös nyáréjszakák Adyját idézve írta: , Az író elsősorban szellemerkölcs, értelmi lelkiismeret. A gondolat ezen a síkon a szellemnek elkötelezett különállása, ellenállása. Büszke poszt, de kegyetlen strázsa.”48 Egyik vallomásos szép esszéjében, az Adyt idéző A halottak élén címűben 1939-ben fejtette ki a golgotás szenvedést vállaló küldetés lényegét. Akkor sem tagadta meg ezt a küldetést, amikor Dévényt német csizma taposta, s a szlovák állam szolgalelkű vezetői a szervilizmus mintapéldájaként lihegték Cirill és Metód ünnepén, hogy , a nagy német nemzet magatartása velünk szemben szép és igazságos. . . Hisszük, hogy az igazság és valóság, amelyik már rendet kezdett teremteni Közép-Európában, egyszer egész Közép-Európában is uralkodni fog”.49 A „végzetes konstellációt” vállaló szlovák vezetőkkel (Durcansky, Karmasin) szemben Fábry a megdöbbenés és a felháborodás hangján írt arról, hogy Ligetfalut és Dévényt német csizma tapossa. „Ma Dévény az ellenforradalmi németség által barbarizált Nyugat betörő kapuja. . . nemcsak portya- kapu, de egyben elrekesztő, lezáró gát Nyugat felé, az európai tudat felé.” Találóan állapította meg, hogy míg „a dunai népek egymást szaggatják, egymás szobrait döntik, egymást ócsárolják és gyengítik ... a végén jön a német, és nyugtázva tisztáz a maga javára”.50 Ady jakobinizmusba oltott kurucságát idézte Fábry, mint intést és óvást az „antihu- ■manisztikus német hatalmi barbarizmus" ellen. A magyar közéletben felfedezett ellenállásra úgy tekintett, hogy bár a magyarországi antifasizmusnak „még nincsenek döntő körvonalai”, az ellenállás arra utal: ,,a landsknechtként elkönyvelt magyar nem akarja a szpáhik szerepét”.51 A különállás Herkules-muszáját Adyval bizonyító Fábry maga is az „embermerés”, a „különbmerés” nehéz, golgotás útját járta, az eszme: az állásfoglalássá érett gondolat nevében. A pompeji katona hűségével a vox humana „sirálysikolyát” hallatta 1940-ben is, amikor Egy ember megszólal címmel karácsonyi „jó hírt” akart küldeni a pozsonyi Magyar Hírlap olvasóinak. Cikkének közlését azonban a szerkesztők nem merték vállalni. A Jób-sors kiszámíthatatlan megpróbáltatásait szenvedve a szabeusok és kaldeusok rablásait, hódításait említve írta: „a szellem és lélek idegsokkot kapott, és Isten sehol”.52 Irodalom, történelem is arra volt jó a számára, hogy az antifasiszta harc értelmét bizonyítsa. A Bécs vörös forradalma, a Magyar proletárdiktatúra, a Ne higgy, magyar, a németnek, a Március idusa, a Kazinczy vagy Henlein vagy híres Kölcsey-esszéje egyaránt azt tanúsítják, hogy eszmei fegyvertársainak tekintette azokat, akik tájainkon vagy Európában a népek szabadságáért, a gondolat igazáért küzdöttek. Történelmi távlattal értékelte a magyar proletárdiktatúra helyzeti energiájából és időbeli adottságaiból származó szerepét. ,,Ha nincs magyar proletárdiktatúra, ha négy és fél hónapig nem hadakozik fegyverrel a kezében százezres imperialista seregek ellen, akkor ma talán nincs Dnyeprosztroj, nincs második ötéves terv, nincs Magnyitogorszk, nincs Szovjetunió! Nincs bizonyosság, példa, egyetemes igazolás: szocializmus győzelme ... A magyar proletariátus itt, ebben a konstellációban lett először világtörténelmi tényező.”53 Hipotézise vitatható, szemlélete kevésbé. A Magyar Tanácsköztársaság szerepét és a
