Irodalmi Szemle, 1987

1987/9 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 8.

ÉLŐ MÜLT

teni, hanem a munkásosztály politikai jogaiért is, valamint a fasiszta diktatúra ellen.23 A CSKP irányvonalával függött össze, hogy a későbbi években a demokráciáért folytatott harc is megkülönböztetett figyelmet kapott Fábry írásaiban. A demokrácia mulasztásait egyébként a párt vezetői is ostorozták. Utalhatunk e helyütt Klement Gottwald írására (Az egységfront politikájának néhány problémája Csehszlovákiában)2i, melyben a nem cseh nemzetek cseh imperializmus általi elnyomásával kapcsolatos kérdéseket fejtegette. Helytelen volna tehát (mai szemmel) úgy tekinteni ezekre az írásokra, mint Fábry írói énjére jellemző „kisebbségi” megnyilvánulásokra, politikai túlzásokra. írói énje magától értetődőnek fogadta el a demokrácia oszthatatlanságát és a kisebbségi jogok igazságos érvényesítését. Ezek az igények teljes mértékben fedték az internacionalista alapon szervezett CSKP politikai törekvéseit, s a párt népszerűségének meghatározói is voltak.

Antifasiszta tevékenységének harmadik időszakában (1936—1942), a szolgaság és a barbarizmus elleni harc idején, a fasizmus elleni harc mellett meghatározó szerepet kapott a Csehszlovák Köztársaság védelméért folytatott internacionalista küzdelem is. Ezek az írásai lényegében kiteljesítették a fasizmusról kegyetlen igazmondással korábban kialakított képet. A veszélyhelyzet fokozódása azonban még elszántabbá tette küzdelmét, melyet az írástudók legjobbjaival nemcsak a magyar kultúra becsületéért, hanem az európai kultúra jövőjéért is vállalt.

A Magyar Nap hasábjain 1936 márciusában megjelent A kultúra védelme című cikkében leleplezőn írt arról, hogy az általános védkötelezettség bevezetése Németországban az új háború kezdetét jelenti a Szovjetunió, Csehszlovákia, Franciaország és az egész világ ellen. „Berlin és Róma egy nyelven beszélnek, a rontás innen indult és csak innen indulhatott el. . . A fasizmus minden tettét a háborús végcél magyarázza.”25 A zsidóverés, a munkáskínzás, könyvégetés, papok üldözése már „háborút jelentettek”, melyeknek nem lehetett más folytatásuk, mint a koncentrációs táborok, haditörvényszékek, hó- hérbárdok. „A cél: kiirtani mindent, ami a háború ellenmérge, kiirtani mindent, ami emberlényeg . . . Krisztustól Leninig, a bibliától a Kapitalig mindent, ami humánum és jó ügy harca, az igazság öntudata és forradalmi ereje.”26

A remény jelét látta abban, hogy az értelmiség legjobbjai a Szovjetunió mellé álltak, még André Gide is úgy nyilatkozott, hogy kész akár meg is halni a Szovjetunióért. „így van ez jól — idézi Lenint. — Előbb-utóbb magunkhoz vonunk minden orosz és európai Arhimédészt... És akkor a világ, akár akarja, akár nem — meg fog változni.”27 A Gorkij által közvetített szavak, s André Gide tisztelgése a „legitim örökös” előtt Fábry számára a kultúra és szocializmus elválaszthatatlanságát tanúsította. Ezt igazolta a stószi munkások cselekedete is, akik a száműzött Henrich Mannak — a munkás szolidaritás bizonyságaként — felajánlották a díszpolgárságot, s ezzel „minden harcoló és szenvedő antifasisztának” megadták a méltó tiszteletet.28

A kultúra védelme című előadásával (melyet a Magyar Nap két folytatásban közölt) Fábry 1936 tavaszán bejárta Szlovákia és Kárpátalja városait, hirdetve mindenütt, hogy a kultúra védelme „emberbecsülés, emberségvállalás”, míg „a fasizmus merénylet a kultúra ellen a szabadító tett álarcában".29 S amikor szlovenszkói körútja végeztével az egyik vidéki lapban az a vád érte, hogy „meg nem engedhetően gyűlölködő hangú, politikai vonatkozásoktól hemzsegő propagandaszónoklatot” tartott, a Magyar Napban újra megerősítette: szövetségeseket, kultúrembereket, humanizmusfalanxot keresett, emberségfrontot kívánt toborozni.30 A kassai békenapon a Vigyázzatok a strázsán! intésével tartott előadást, melyből a Magyar Nap részleteket közöl. A háborús élményeket felelevenítő emlékeket szükségszerűen követte a háború és a béke ügyének szembesítése. A fasizmus és a háború egyjelentésű fogalom volt a számára. „A fasizmus ma hazug tömegerő: a háború életforrása. A béke életforrása: a humanizmus, a demokrácia és a szocializmus együttes tömegereje.”31 Az intést, a magyar emberségtudat halhatatlan sikolyát Ady szavaival, „Az Élet él és élni akar” igéinek tudatosításával hirdette és vallotta.

A fasizmus hazugsága fogalmazódott meg A tolvaj tolvajt kiált című írásában is. A leleplezés kendőzetlen szavai a meggyőzés hatékonyságát keresték, s ebben a szó- használatban a fasizmus nemcsak hazugságot jelentett, hanem túlkiabált demagógiát, skrupulus nélküli handabandázást, az „igazság első számú közellenségét”. Az emberség