Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 8.
FONOD ZOLTÁN MEGMOZDULT VILAGBAN... 8. „TORKIG A FORTELEMMEL..." F egyver s vitéz ellen címmel 1937 szeptemberében jelent meg Fábry Zoltán második kötete, melyet a Magyar Napban megjelent nyilatkozatában „az antifasizmus magyar korparancsának” nevezett. Tudatosan vállalt célja nemcsak az antifasiszták táborának -erősítése volt, hanem „a még fasiszta Igézetben élők felébresztése, és a közömbösök valóságra döbbentése”.1 Könyve előszavában [Fegyver s vitéz ellen énekelek) a hadviselt férfiak nevében kért szót „a fasizmus mindent bagatellizáló agresszivitásával” szemben, mely új világháborúra esküdött. Azzal a szándékkal szólalt meg, hogy „a bűn ne lehessen újra erény, hazugság ne lehessen igazság, imperialista fegyver ne lehessen szociális értelem, hogy a gyilkos virtus, ha zsoldos vagy szolga, ne lehessen hős... Hogy a fasizmus az első számú közellenség igazsága maradhasson, leleplezett hazugság . . ,”2 A megjelenés ideje eleve jelzi, hogy a Fegyver s vitéz ellen című kötet nem ölelhette fel Fábry Zoltán antifasiszta írásainak egészét. A Korparancs (1934) című első kötetének logikus folytatása volt a második. A Korparancs tíz év szétszórtan megjelent kusza cikktömegéből nyújtott válogatást, dokumentálva a „szlovenszkói magyar író küldetését”, a szociális felelősség korparancsát. [így igaz ez akkor is, ha a Nyugat recenzense (1935. 5. sz.) „egy kicsit fáradt, egy kicsit elkopott, egy kicsit már tegnapi attitűdök”-et látott a kötetben, s legfeljebb a könyv „vitairat” jellegét fogadta el.] Az „aktív humanizmus magyar szószólójaként” a magyar szellemiség vox humanáját akarta erősíteni, a „háborúból jöttünk, háborúba megyünk” megfogalmazásában azonban ott vibrált a „holnap új barbárság kezdődik” rettenete, a történelem megsejtett tragédiája is. Néhány cikke, tanulmánya lHitler és Marx, A gyilkosság kultúrája, Gyilkos Európa, Ha per, hát legyen per!} pedig már közvetlenül is idézte a leselkedő veszedelmet. A Fegyver s vitéz ellen című kötet — szerteágazó tartalommal — monotematikus elrendezésben már a fasizmus elleni harc nehezét vállalta. Fábry Zoltán antifasiszta harcának előzményeként foghatjuk fel az 1924-től 1931-ig tartó időszakot, amikor az emberébresztés programjával a háború ellen lépett fel. Halottak élén, halottak árán érlelődött meg benne a gondolat, hogy a legfőbb rossznak, a háborúnak ellen kell állni. Az „emberirodalom” igényeinek megfelelően úgy tekintett a háborús élmények írói megfogalmazására, mint olyan lehetőségre, mely elejét veheti egy új világégésnek, sorompóba állítva az emberiséget a háború, a pusztítás ellen. Antifasiszta időszakát lényegében két részre oszthatjuk. 1931 és 1935 között a totális humanizmus igényével sürgette az összefogást, írásainak legjavát a fasizmus leleplezésének szentelte. Második időszaka az 1936 és 1942 közötti évekre esett, a szolgaság és barbarizmus elleni harc esztendejeire. Ezekben az években (egészen elhallgattatásáig) az európai kultúra hitén állva, elszánt küldetéstudattal vállalta az antifasiszta harcot. Ez a vállalás eszmei hűséget, emberi elszántságot és erkölcsi megingathatatlanságot «gyszerre jelentett számára. A hűség makacsságával, muszáj-Herkulesként csatázott, sokszor nagyon is elhagyottnak érezve magát.
