Irodalmi Szemle, 1987

1987/9 - Simkó Tibor: Forró délelőtt

— A faszi nem hallja — bökött a rabruhás felé a kéménysöprő.

— Gyere, te töketlen! —ordította el magát a majori raktáros, s azonmód föltört belőle a nevetés: — Höhö! Höhö! Höhö! — Mindig így höhözött, párosával gurgulázva föl a szótagokat.

Ezt már a rabruhás is meghallotta. Mérgesen vágta a kapáját a földbe, és széles, kacsázó tengerészléptekkel elindult a többiek után.

Nagy kanna tej volt tízóraira, meg egy ötkilós kenyér.

Bevárták a rabruhást, mert a porciózás mint rangidőst, őt illette meg.

— A csücskit add — mondta a kéménysöprő, amikor emez karajt akart szelni neki a kenyérből.

— Attul szíp á fog — dörmögte a porhocsi. Elég jól beszélt magyarul.

A kanna alján még maradt némi tej, egy darab kenyér is hevert még a födőn, amikor csajkáikkal az akácfák hűvösébe húzódva leheveredtek a dűlőút szélén. A tej friss volt, szinte habos még, a kenyér foszlós.

Evés közben nemigen váltottak szót egymással.

Mihelyt az első csajka üres csörömpöléssel bele'nuppant a fűbe, az őrmester kacagni kezdett:

— Nášup. Repete.

— Nyék sza pácsi — mondta a kéménysöprő. Pán stábní strázsmajszter. — Odament a tejeskannához, és telemerte a rabőr csajkáját.

— Aj khleba? — nézett az őrmesterre.

— Aj — felelte a karhatalom képviselője, és megcsillogtatta rejtett aranyát.

— Treba khleba — mondta a kéménysöprő, és vágott az őrnek egy vaskos karajt.

— Ďakujem — vette át az őrmester az újabb adagot.

— Porszim — kapta össze a bokáját a kéménysöprő.

— Nem porszim, te süket! Höhö! Höhö! Höhö! — röhögött a raktáros.

— Proszím. Pán stábní sztrázsmajszter. Pán verhní stábní strázsmajszter — mondta a kéménysöprő.

— A spívat! — adta ki a vezényszót az őrmester.

— Čo máme spievať? — kérdezte a höhöző.

— Šak vy víte. Tú mojú — mondta az őrmester.

A höhöző rákezdte:

„Jaaj, de magaaas,

jaaj, de magaaas

ezaa vendéégfogadóóó ...”

De hogy a többiek nem csatlakoztak hozzá, abbahagyta ő is.

— Nincsen bárná kislaany — kacagott az őrmester.

Az alacsony srác, a húsvéti verekedők közül, szórakozottan dünnyögte maga elé:

„A rabok faszenet tolnak, és közben így dalolnak ...”

A göthös mellű magas mintha csak erre várt volna. Pattogva ropogtatta a szöveget:

„Szappanyos a baka f .. .a, ejn-cvej'drej...”

A csonka kezű fölcsapott rezesbandának:

„Papampapapampapampa-rampa-paaa ..