Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - Gál Sándor: Árnyjáték, Van-e idő
GÁL SÁNDOR ÁRNYJÁTÉK Tiéd tiéd a hóesés az ébredő szél mozdulása a fehérség mikor földereng tiéd a tegnap minden ami múlt idejű s a halállal rokon tiéd az út egy-egy sejtelem kép üzenet amit lehunyt szemedben őrzői Állapot harangok délelőtti némasága elosztották az eloszthatót a tegnapot s az ölelés emlékeit a magány kínpadján kiüresedtek a mozdulatok íróasztal az íróasztal tompán fényezett rajta néhány karcolás tintafolt égtájak szétroncsolt emlékei itt az is látható ami nem volt vagy ami volt de elfogyott s az is ami nem lett bár lehetett volna másolat csupán ez a táj akár a sokszor átvert indigó gonddal gondolattal telve ki hitte volna hogy e sík-lap lehet törvénytelen sziget fennsík-magány erdős magaslat ahonnan az elhasznált é(r)vek alázuhognak a zárhatatlan fiókok szakadékaiba?! Sziszüphosz mondják nem tudok szabadulni de hátha nem is akarok hátha mindent előre megfontoltam vállalva bűnt s büntetést miért keresnék magamnak más teret más követ más emelkedőt miért kéne elszenvednem az újrakezdés gyötrelmeit ha sem könnyebb sem nehezebb nem lenne a kő Akárha sírboltot is ledöntve határkőt mezsgyecölöpöt tűzfalat gerendát
