Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - FIGYELŐ - Kovács Győző: A fennmaradás esélyei

Gondolati miniatűrjei hatalmas egésszé kerekednek ki — roppant szellemi köröket ölelnek fel. Éppen e kettősség teszi szükségessé, hogy rendkívül figyelmesen olvassuk ezeket az esszéket. Hiszen a háttér — mint jeleztük — roppant összetett.

■ De nemcsak térben — Kelet-Közép- Európa és a világegyetem —, hanem időben is: a múlt—jelen korrelációjában. Mit mondhat Descartes, Apáczai vagy Locke

— ma? Mit mondhat az irodalom korunknak?

És jelentheti-e a fennmaradás esélyeit a művészet, avagy — az esszé?

■ Szász János határozott igennel válaszol.

■ E sorok írójának talán a legmegrendí- tőbb olvasmánya a kötet clmadó írása: A fennmaradás esélyei, amelyben Isaac Bashevius Singerről vall. Az a rétegvilág, amely Singer alkotásaiból mint szuverén műegészből fölépül, nem szépíti meg a valóságot, de fölmutatja a fennmaradás, a vigasztalódás esélyeit. Ellenképet nyújt, igenlő választ ad a fenti kérdésekre: „... Singer valóban úgy mesél, hogy a szenvedéstől megbénult lelkekben megsej- dül a cselekvésre serkentő vágy... valójában a régi mesemondókhoz hasonlóan azért mesél, hogy megmaradjunk, hogy fönnmaradjunk. Neki igazán elhihetjük: lehetséges és érdemes.”

■ A művészet vigasztal, megvigasztal, sőt

— a léleknek — menedéket nyújt. Szász János a megmaradás, a feltámadás lehetőségét tárja föl — mert ez a kérdés izgatja. Száz poklon át, irtózatos mélységeket megjárva — mégis élni, alkotni, vigasztalni. íme, a további példák: Aragon halálai és élete. Van ebben valami „csak- azértis”, valami kemény dac. Örökké újrakezdeni. A halál mezsgyéjéről visszatántorogni az életbe; tollat ragadni, írni, cselekedni, társadalmi tudatot formálni! Vajon nem ez Szász János múltat „vesézö” kutatásainak értelme és jelentősége? Nem ez jeleni-e Az Apáczai-modell lényegét? De igen. Szász esszéiben nyomon követhetjük Az utolsó mohikán — Balogh Edgár — élete és műve egészének képét éppúgy, miként Bartók munkásságát, vagy Sütő András útját a Herder-díjig, aki megfogalmazza a kelet-közép-európai hitvallást is, intésül és követendő példaként: „Mert mi is bizonyíthatná perdöntőbben nagy és kis népek, néptöredékek, kisebbségek, nemzetiségek, etnikai közösségek egyenlőségre érettségét és társadalmi létjogát, mint éppen a romániai magyarság fennmaradása ebben a században, amelyben háborúk és más társadalmi vonaglá- sok egész népeket tizedeltek meg, fennmaradása tehát, melynek föltétele a román néppel való baráti, testvéri együttélésben nevezhető nevén.” Megvétózhatat- lan igazság. S nagyszerű benne: a közelinek és távolinak — térben és időben — dialektikus kapcsolata.

■ Gramsci példája azt is megmutatja Szász Jánosnak, hogy a társadalmi gyakorlatnak lehetnek tévedései /Néhány észlelet a tévedés dialektikájáról). Ez a tény pedig — éppen a huszadik század eseményei bizonyítják — nem mellőzhető; ugyanis a társadalmi valóság és annak változásai annyira szövevényesek, hogy a fejlődés során nem hagyatkozhatunk a puszta automatizmusra. A tudati tényezők („a helyzettudat változásai”) igen fontos szerepet kapnak, s elhanyagolásuk komoly társadalmi konfliktusokhoz vezethet.

■ Emberiség, nemzeti közösség és egyén léte és sorsa fonódik össze Szász János gondolatrendszerében, szigorúan meghatározott lépcsőfokokat képezve. Annak tudatosítása, hogy „az emberi öncél (...) maga az ember, az emberi szabadság, a szabad ember...” A társadalom életképessége is így valósulhat meg, sajátos kapcsolatrendszerben.

■ Szász János nem felejti, nem felejtheti: indulásakor nem kisebb ember állott Irő- bölcsőjénél, mint Gaál Gábor. De kísérte őt később Balogh Edgár, Gáli Ernő, Mé- liusz József is. Gáli Ernő morális érzékenysége különösen nagy hatással volt Szász János világképének alakulására és fejlődésére.

■ Erkölcsi kényszer vezette Szász Jánost a Kafka utáni nyomozásra is — New Yorkban. Szinte rabul ejt, ahogyan leírja a telefonbeszélgetést Giselle Klopstockkal, akinek férje közeli kapcsolatban állott Franz Kafkával. Igen, erkölcsi kényszer vezette őt, s nem a riporteri kíváncsiság.

A Szász János-i világkép nagy tereket és nagy időket ölel át; Szász Adyt idézi Descartes és Apáczai ürügyén: ,,(...) Descartes Erdély révén jut keletre (...)” Ennek az összefonódásnak, kapcsolatrendszernek történelmi szerepe és jelentősége van. Szász János esszéi is ezt bizonyítják.

Kovács Győző