Irodalmi Szemle, 1987
1987/8 - FÓRUM - Vita a Próbaútról
FŰRUM zedéki mozgolódás nagyobbára spontánul, belülről és szokatlanul nagyszámú próbálkozóval Indult el. A csoport munkamódszere engem a sarlósok által szervezett Magyar Szemináriumok működésére emlékeztetett. Ha most, az újjászervezett csoport első találkozásakor visszanézek az elmúlt évekre, akkor úgy látom, hogy az Iródia érsekújvári összejövetelei nem voltak hiá- bavalóak, és az Iródia-füzetek — a selejtes anyag jókora aránya ellenére — egy érdekes nemzedéki eszmélkedés útját, egy sajátos nemzedéki műhelymunka figyelemre méltó kísérletét tükrözik. Érdemes megjegyezni azt is, hogy ebben a műhelymunkában a Madách Kiadó néhány szerkesztője — főleg Balla Kálmán és Grendel Lajos — segltőleg közreműködött, az Irodalmi Szemle pedig Holnap című új rovatában folyamatosan ízelítőt adott a fiatalok próbálkozásaiból. A Fiatak írók Köre néven történő újjászervezés a mi nemzetiségi irodalmi életünkben eddig nem létező keretet teremtett meg: a bontakozó utánpótlásnak az írószövetség szervei által hivatalosan elismert és a Magyar Szekcióhoz csatolt csoportját. Az újjászervezés további fontos vívmánya az, hogy a Fiatal írók Körének a terjedelmében megnagyobbodott Irodalmi Szemlében állandó fóruma lesz. Kedves ifjú barátaim! Továbbfejlődésetek szempontjából rendkívül hasznosnak tartom azt, hogy első hivatalos találkozótok idején forgalomba került már a benneteket bemutató új nemzedéki antológia, a Próbaút, készen van az első önálló kötet, Hizsnyai Zoltán Rondó]a, és a Madách Kiadó 1987-es tervében újabb egyéni kötetek kiadása szerepel. Ezeknek a biztató szép eredményeknek örülve azt kívánom nektek, hogy az adott új lehetőségekkel is hasznosan, eredményesen tudjatok élni, és ezáltal irodalmi folytonosságunk erős láncszemévé váljatok. DOBOS LÁSZLÓ Búzaszentelés vagy az új kenyérre való áldozás ünnepét idézi a Próbaút vitája. Ez antológia kézhezvétele emberi és írói jó érzés. Szellemi izgalom; irodalmunk életerejének bizonyítása. Egy erőteljes irodalmi nemzedék vonult elénk. Az előző nemzedékek jelentkezésével közös vonásuk: a vers van túlsúlyban. Nyilván ma ez már nem az irodalmi véletlen, nem az egyszeriség, nem a bejárt séma esete, hanem jelenség, helyzetünkből adódó törvény. Esetünkben a vers társadalmi belépő, társadalmi beszéd, kopogtatás, szinte közéleti műfaj. A Próbaút költői és írói ez irodalmi pillanatban kezdők, nyilván ehhez kell igazodnia a minősítésnek is. „Kezdők”, de már a kötet megjelenésével egy időben kinőtték ezt a fogalmat. Ezért is az első, amit mondani tudok róluk: a megérdemelt biztatás. A bátorítás. A Próbaút elolvasása után egyértelmű véleményem: a kötetben szereplők mindegyike megérdemli az erkölcsi támogatást, a további kiadói támogatást. Tiszteletet érdemelnek a Próbaút bábái, a szerkesztők: Balla Kálmán és Grendel Lajos. Elismerés illeti az Iródia csoport szervezőinek munkáját, s azok megértő ügyködését, akik világra segítették a Fiatal írók Körét. Iródiától a Próbaútig: izgalmas és tanulságos szellemi utazás — a hajó mégis befutott a kikötőbe. A kötetben szereplők mindegyike behatárolható egyéniség. Vannak hasonvoná- saik, de különböznek Is. Nincs tehát uniformis. A továbbiakban arról szeretnék szólni, ami ebből az indulásból szerintem általánosítható, ami közös vonás. A Próbaút írásai a hetvenes évek társadalom-, ember- és irodalomélménye: az elmúlt másfél évtized irodalmi vetülete. Következmény, egy nagy és jellemző reflexió. Ez a kötet magán viseli a hetvenes évek realizmustörekvéseit, irrealitásait. Gro- teszkségeit. Érdekes, ez a nemzedék nem keresi az azonosulást a társadalom eseményeivel: inkább önkifejezésre törekszik. Szinte alig összhangzik a társadalmi folyamatokkal, egy viszonylag lassú mozgású korban él, anélkül, hogy eszmélésében törekedne a társadalmi állapot közvetlen megfogalmazására. A Próbaút nemzedéke jelzésekre szorítkozik, kipontozásokra. E kötetben voltaképpen ez a nemzedék kipontozta tájékozódásának határait és irányait: nem vonalakat húz, hanem pontokkal jelez. Hirtelen hasonlattal: ahogy a ponthegesztés, amilyen a ponthegesztés. Azaz: önmaga reflexióival azonosul.
