Irodalmi Szemle, 1987
1987/8 - FÓRUM - Klimits Lajos: Néhány megjegyzés a drámáról és a színjátszásról
NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A DRÁMÁRÓL ÉS A SZÍNJÁTSZÁSRÓL Egyre több írás, cikk, dolgozat, tanulmány jelenik meg a csehszlovákiai magyar drámáról és színjátszásról a csehszlovákiai magyar lapokban, ami azt jelentheti, hogy megnőtt iránta az érdeklődés, de talán azt is, hogy nincsen minden rendben a háza táján. Nem becsülöm le Kmeczkó Mihály1 igyekezetét, hogy „számokban” próbálja felmérni a Magyar Területi Színház elmúlt öt esztendejét, de az ilyen felmérésnek — maga is láthatja — számos buktatója van, amit dolgozatának 2. pontjában közöl is az olvasóval. Nem kívánom szaporítani a csehszlovákiai magyar drámáról és színjátszásról írt cikkek számát, de fontosnak tartom, hogy az olvasó más megvilágításban is láthassa a helyzetet. Csak emlékeztetésül, hogy teljes legyen a kép. Az elmúlt öt évben a Magyar Területi Színház két társulata 8 csehszlovákiai magyar drámát vitt színre (5 gyermek- és ifjúsági darabot és 3 felnőtt nézőknek szánt művet), a Csehszlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége 19 csehszlovákiai magyar rádiójátékot tűzött műsorára, az Irodalmi Ügynökség (Lita) 8 csehszlovákiai magyar drámai alkotást sokszorosított le az amatőr színjátszók részére. A Madách Könyvkiadó egy 6 darabot tartalmazó válogatást, az Irodalmi Szemle pedig 2 mesejátékot adott az olvasó kezébe. Az elmúlt öt évben tehát 43 drámai mű látott napvilágot csehszlovákiai magyar toliforgatók műhelyéből. Sok ez, vagy kevés? Mészáros László Drámairodalmunk 1981—1986 között című dolgozatában ezt írja: „Mindez tehát jól jelzi, hogy sem drámaíróink szárrával, sem színjátékaink mennyiségével nem lehetünk elégedettek. A minőségi áttörést mennyiségi felfutásnak kell megelőznie.”2 Mészáros László megállapítása rokonszenvesen hangzik, de a gyakorlatban, sajnos, nem helytálló, mert a dráma a színpadra állítás által nyeri el „beteljesülését”, végső formáját. A 43 megírt csehszlovákiai magyar drámai műből ezt a végleges formát csak 27 alkotás érte el. Tehát több drámára lenne szükség, hogy létrejöhessen a „minőségi áttörés”? A felvetett kérdés nem ilyen egyszerű. Ha az írók létszámából kiindulva vizsgáljuk a dolgot (a Szlovák írószövetség Magyar Szekciójának 36 tagja van, s ennek csak parányi hányada ír rendszeresen drámát), úgy tűnik, minden rendben van. Ha a drámaíró szemszögéből nézem a helyzetet, ahogy ezt Mészáros László is teszi (s részben meg is értem panaszát), már nincs minden rendben. Minden író joggal szeretné látni a drámáját színpadon, főleg ha az átment egy bizonyos rostán, értékelésen, sőt valahol díjat is nyert. De sajnos az írók óhaját sok minden korlátozza. A dramaturgok sajnos nem mindig az „irodalmi értéket” tartják döntőnek egy-egy bemutatandó darab megválasztásakor, hanem egy egész sor más körülményt is figyelembe vesznek. Nem lebecsülendő az az objektív tényező sem, hogy egy hivatalos színház két társulata és egy rádióadás (havi egy órával) áll a drámaírók rendelkezésére. Ha a drámai műveket műsorára tűző FÓRUM K LIMITS LAJOS
