Irodalmi Szemle, 1987
1987/8 - NAPLÓ - Szigeti László: „A képzőművész ne csak szavakkal bizonyítson”
BESZÉLGETÉS KOPÖCS TIBORRAL BESZÉLGETÉS KOPÖCS TIBORRAL BESZÉLGETÉS KOPÖCS TIBORRAL BESZÉLGETÉS KOPÖCS TIBORRAL N APLÓ elsősorban. De vannak barátaim egyebütt is. Harmóniától Bártfáig, Magyarországtól Lengyelországig. Az idén nyáron például a szolnoki művésztelepen töltöttem két gazdag, termékeny hetet. Kapcsolataim, mondhatni, egész Közép- Európára kiterjednek, mert nem akarom lokalizálni őket. Nem vagyok bezárkózó típus. — Ne haragudj, de erre egy idézettel válaszolok: „Bizarr dolognak tartom, ha az ember önmagáról beszél. Vagy egyenesen szemérmetlen e kitárulkozás. Levetkőztetni, kifedni a gondolatot, csupaszon odaállni a kíváncsiak elé, íme ez vagyok.” Ezt pontosan tíz éve írtad. Utolsó kérdésemmel a kitárulkozásról faggatnálak: akkor is kitárulkozol, amikor festesz, vagy akkor úgy gondolod, élsz a kép kínálta egyik lehetőséggel, és mögé bújsz? ® Most is igaznak érzem, amit tíz éve mondtam. Az alkotó ne a privát dolgait mondja. Ha rákerülnek is a képre a személyes élet nyomai, személyes kitárulkozásai nem lehetnek öncélúak. Egyetemes problémát és életérzést, egyetemes érzékenységet kell sugallniuk. És a kép a maga nyelvén, a maga eszközeivel próbáljon élni, beszélni. Ezért is foglalkozom mostanában annyit a kép törvény- szerűségeivel. Azzal, hogy a képet képpé tegyem, ne csak tartalommá. De hát erről majd tíz év múlva beszélgesiink, jó? Végül is a képzőművész ne szavakkal bizonyítson. Ha teheti, a művein keresztül. Épp ezért mutatok most valamit. Ismered Bacon festményeit? Ebből a kisebb, amolyan lakószobaszerű műteremből átcaplatunk a nagyobba, ahol sem ágy, sem székek nem foglalják a helyet. Egyetlen ülőalkalmatosság van, a hintaszék. Körös-körül polcok, vásznak, az ajtótól balra nyomdagép. A művész nagyméretű vásznakat szed elő, az utolsó hatása megdöbbentő. Tisztelgés Baconnak, ez lenne az alcíme, mondja, majd hozzá teszi, találjak neki címet. Remek festmény. Nemcsak a színtiszta háttér, a teljesen leegyszerűsített formák idézik Bacont, hanem a gúzsba kötött figura is. Na és a ziláltság. Még- hogy Kopócs nem festő! De nem szólok semmit. Hajnali fél háromkor mit is mondhatna az ember egy olyan festményről, amelyhez az örömtől nem talál szavakat. Fölmegyünk a lakórészbe. Amíg ő tisztálkodik, a konyhában sörözök. Miután jó éjszakát mond, bemegyek a fürdőszobába, beleülök a kádba. Semmi sem hallatszik, csak a víz halk csobogása. Alszik a ház. Aztán egy ágy szélén arra eszmélek, hogy a lányhajat idéző kerti meggyfa szemérmetlenül bámulja meztelenségemet. Az ablakhoz lépek, közelebb hozzá. A kerten túl éppen átvált a szemafor, s engem újból az zavar, ami a kádban: mennyi mindenről nem beszéltünk. Az illusztrációkról, a díszlet- és jelmeztervekről, pedagógusi, publicisztikai tevékenységéről, könyvterveiről.. . Szóval. .. ajaj. Az interjút Szigeti László készítette
