Irodalmi Szemle, 1987

1987/8 - NAPLÓ - Szigeti László: „A képzőművész ne csak szavakkal bizonyítson”

amelynek én is munkatársa vagyok, erre a kérdésre válaszolva mégsem mond- hatok jót a Madách Kiadóról. Szerintem nemcsak az irodalmi, hanem az egész szellemi életünk potenciálját Iműködésben kellene tartania, a társadalomtudományi és képzőművészeti művek rendszeres és gyakori megjelentetésével is. Lapjaink sem ösztönöznek eléggé monográfiák megírására, és hiányzik a rendszeres és alapos képzőművészeti kritika is belőlük. Sőt, amint látom, a kritika egyáltalán.

— És a kiállítási lehetőségek? Úgy látom, hogy a magyarlakta területek múzeumai és galériái nem követik rendszeres figyelemmel a szlovákiai magyar képzőművészek munkásságát. Mindenekelőtt Dunaszerdahely és Komárom az a város, ahol rendszeresen bemutatkozhatnak, de még itt sem kellő arányban, és ha megyünk tovább a városainkon, Galánta, Újvár, Léva, Zseliz, Ipolyság, Nagykürtös, Losonc, Rimaszombat, Tornaija, Rozsnyó, Kassa, Bodrogszerda- hely, Királyhelmec — ezeken a helyeken a ma élő szlovákiai magyar képzőművészek csak nagy ritkán jutnak kiállításhoz. Persze, egy-két kivétel azért akad, de negyedévi rendszerességről sehol nem beszélhetünk. Mintha provincializmusban fulladoznának galériáink, legfeljebb a „tájegység-belieknek” adnak helyet.

9 Egyetértek veled, s rögvest hozzáteszem, hogy a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége sokkal több bemutatkozási lehetőséget nyújt nemzetiségi képzőművészeinknek, mint a magyarlakta területek galériái, vagy a már említett Madách Kiadó. Szlovákia több magyarok nem lakta városában volt csoportos vagy önálló kiállításom, mint a magyarok által lakottakban, ami ugyancsak a délvidéki galériák hiányos munkájáról beszél.

— Tehát mégsem vagy teljesen elszigetelve, viszonylag gyakran bemutatkozhatsz. Az ötvenedik születésnapodra rendezett tárlatodat a komáromi Duna Menti Múzeumban láthatjuk csupán, vagy egyebütt is?

9 Felajánlottam Dunaszerdahelynek, a Csallóközi Múzeumban azonban azt a választ kaptam, hogy az idén nem jöhetek számításba, esetleg két év múlva. Mért nem jelentkeztem korábban. Ezután máshová már nem is mertem ajánlkozni.

— De hát te az idén vagy ötvenéves. Gondolod, hogy galériáink zömmel nem kísérik figyelemmel élő alkotóink kerek évfordulóit? Szerintem ez is a feladatuk lenne, és nemcsak a nemzeti művészeket illetően. És nem neked kellene házalnod, hanem nekik felkérniük.

9 Ne játszd a naivat. Némelyek szemében kegy, ha kiállíthatsz. Meghálálha- tatlan jutalom.

— Miért nem csináltok itt, Komáromban egy galériát, hiszen hivatalosan működik a képzőművészeti körötök?

9 Mi is gondoltunk erre a lehetőségre, mi több, galériánk szerződést kíván kötni a Képzőművészeti Szövetséggel, amelyben fölajánlja, hogy évente kétszer, esetleg többször hivatásos képzőművészek kamarakiállítását is megrendezi, ezenkívül támogatja a kezdő és az amatőr, a félhivatásos képző-, illetve fotóművészeket is.

— Az úgynevezett Csemadok Galériáról beszélsz?

• Igen. Ugyanis évekkel ezelőtt létrehoztuk a komáromi képzőművészeti kört, amelynek én vagyok a vezetője. Évek óta kiállítással köszöntjük a Jókai Napokat, az idei tárlatunk pedig, amellyel Steiner Gábor emléke előtt tisztelegtünk, a járási szerveknek és a Csemadok központi vezetőinek is bebizonyította a kör és a galéria életrevalóságát. Ez a kör egy egész jó társaság, a tagok baráti kapcsolatban vannak. Nekem is nagyon jó, hogy van kivel megbeszélnem .szakmai dolgaimat. Platzner Tiborra, Szilva Józsefre, Darázs Rozáliára gondolok

BESZÉLGETÉS KOPÖCS TIBORRAL BESZÉLGETÉS KOPÖCS TIBORRAL BESZÉLGETÉS KOPÖCS TIBORRAL BESZÉLGETÉS KOPÖCS TIBORRAL