Irodalmi Szemle, 1987
1987/1 - FIGYELŐ - Vajda Géza: Zene minden mennyiségben
válogatás megjelentetése ilyenképp valós és nemes tömegigényt elégítene ki. IS Ezzel kapcsolatban szükséges felhívni a figyelmet a dokumentumok nyelvezetére, a középkori ír^s székely magyar nyelvre. A periratok a napi beszélt magyar nyelvet, még pontosabban az udvarhelyszéki nyelvjárást rögzítik, mely kitűnik gazdag szókincsével, a szavak és a mondatok bőséges jelentésbeli és stílusbeli változataival. Érdemes például fellapozni a kötet tárgymutatóját, s abból kiindulva elolvasni a dokumentumokban fellelhető nyelvi változatokat, fordulatokat. Szilárd meggyőződésem, hogy a periratok nyelvezete is megér egy alapos, átfogó tanulmányt. K A Székely Oklevéltár mostani sorozata kétségkívül a romániai magyar történelemtudomány újabb komoly teljesítménye, melynek jelentősége messze túlnő Erdély határain. Romániában, de nem csak ott, nagy „közönségsiker” a könyv, „kitűnő sajtója van” és távolról sem porosodik a könyvesboltok polcain, illetve raktáraiban. Hogy miért, azt szerintem nem nehéz megérteni. A nemzetek, nemzetiségek, az emberek mindig tudni akarják, honnan jöttek, kik ők és mi várja őket a jövőben. Az elmúlt századok dokumentumainak hamisítatlan, eredeti közzététele és a legszélesebb körű ismertetése pedig a helyes történelemszemlélet és az egészséges, elfogulatlan nemzeti öntudat fontos alakító tényezője. Ezért igénylik a hasonló műveket az emberek. R A hírek szerint nemsokára megjelenik a tíz kötetre tervezett Székely Oklevéltár új sorozatának harmadik kötete is, mely- lyel lezárul a XVI. század utolsó negyedéből fennmaradt udvarhelyszéki törvénykezési jegyzőkönyvek közlése. ■ A romániai magyar szerzők történelmi munkáit olvasva, tanulmányozva az ember akarva-akaratlan is arra gondol, hogy miért nem születnek bőségesebben hasonló kiadványok szűkebb tájainkon, a csehszlovákiai magyarok körében is. A kérdés felvetése, tekintettel a csehszlovákiai magyar történelmi forráskiadványok, s általában a történelmi munkák hiányára, szerintem teljesen jogos. A választott szakterületen dolgozó, aktív történészeink száma csekély, akárcsak a megjelent munkáké is, s távolról sem elégítik ki az igényeket, elvárásokat. A hézagos intézményrendszer problémája közismert, a csehszlovákiai magyar történészek publikációs lehetőségei azonban léteznek, valósak, reálisak; gondolok itt a Madách Könyvkiadóra, a Pravda Könyvkiadóra, az Oj Mindenes Gyűjteményre, az Irodalmi Szemlére, s részben más lapokra is — ám sajnos ezek sincsenek kellőképpen kihasználva. Ebből kiindulva úgy érzem, szükség lenne már átfogóan felmérni a mai helyzetet, s meghatározni, kitűzni a reális és teljesíthető közelebbi és távolabbi feladatokat. Vannak ugyanis munkák, feladatok, melyeket soha senki nem fog elvégezni helyettünk. Ezek megoldásához nyújthat segítséget más nemzetek és nemzetiségek tapasztalatainak, sikereinek és problémáinak a jobb megismerése Is. Igaz, hogy minden összehasonlítás sántít kissé, de azért vallom: kitekinteni mindenkinek, mindenütt és minden korban kötelező. Nekünk, csehszlovákiai magyaroknak is. Helyünket és szerepünket a világban reálisan és pontosan csak így tudjuk tudatosítani, meghatározni. VAJDA GÉZA Zene minden mennyiségben A 22. Bratislavai Zenei Ünnepségekről \ múlt év őszén Szlovákia legrangosabb zenei fesztiválja — a két hétig tartó Bratislavai Zenei Ünnepségek — fontos meghatározója volt a hangversenyévad küszöbén álló főváros mindennapjainak. Szakmai találkozók, megbeszélések, filmvetítések s további társrendezvények zajlottak a délelőtti órákban, hangversenyek, operaelőadások délutántól a késő esti órákig. A nem csekély számú érdeklődőnek volt mit tennie, ha bírni akarta az iramot. A bőség zavara azonban mindig kellemesebb gond, mint az elégtelen választási lehetőség. Mi sem természetesebb tehát, hogy az ilyen nagyszámú rendezvény közül a legodaadóbb zenerajongónak is válogatnia kellett — azért is, mivel több hangverseny egy időben zajlott. Az Is előfordult, hogy aki bár látni-hallani akarta volna a párhuzamos előadásokat, az egyikről muszáj volt lemondania. Szerencsés esetben, ha közel volt a két helyszín, rohangálhatott a megbódult zenekedvelők nem kis tábora.
