Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - FIGYELŐ - Pokes János: Hiteles képet a múltról

rendkívül fontos dokumentumok, s nem egy esetben hiányzó történelmi munkákat pótolnak.

■ A romániai magyar történelemtudomány legújabb nagy vállalkozása a Székely Oklevéltár új sorozatának kiadása. Ez a dokumentumgyűjtemény tartalmazza a feudalizmus kori székely történelem legfontosabb forrásanyagait.

■ Mint ismeretes, a régi sorozat nyolc kötete 1872 és 1934 között hagyta el a nyomdát. Szerkesztői, Szabó Károly, Szádeczky Lajos és Barabás Samu maradandó értékű munkát végeztek, s az azóta eltelt időszakban kiadott székely tárgyú történelmi dolgozatok kisebb vagy nagyobb mértékben mind alapvető forrásműként használták a köteteket. A nagyszabású gyűjtemény e régi sorozata 1859 oklevelet, illetve más iratfajtát közölt az 1211 és 1776 közötti korszakból, kötetenként visz- szatérő időrendben.

58 A Székely Oklevéltár új sorozata a nagynevű elődök hagyományát folytatva igyekszik gazdagítani a székelyek és a Székelyföld történetére vonatkozó kiadott források tárát. A munka 1972-ben kezdődött és tizenegy év múlva, 1983-ban, a bukaresti Kriterion Könyvkiadó gondozásában napvilágot látott az első kötet. Ez több mint kétszáz eredeti dokumentumot tartalmaz, melyet két kiváló romániai magyar történész, Demény Lajos és Pataki József rendezett sajtó alá. A közzétett dokumentumokat az 1569 és 1591 között felvett udvarhelyszéki jegyzőkönyvek anyagából válogatták. A kitűnő érzékkel kiválasztott és közzétett periratok bizonyítják, hogy mindketten szakavatott ismerői a székelység múltjára vonatkozó írásos emlékek és dokumentumok értékrendszerének.

■ A nemrégiben megjelent második kötet, mely „prőkátorvallásra, perfelvételre, a tanúk kihallgatására, a peres felek prókátorainak okadására és a széki döntésekre” vonatkozó dokumentumokat tartalmazza, 277 egységre bontva közli az 1592 és 1597 közötti iratanyagot.

■ A közzétett periratok érintik az élet majdnem minden területét, s jól dokumentálják a korabeli székely társadalom politikai és gazdasági helyzetét, az emberek életmódját, eszmevilágát, erkölcsi rendjét és értékrendszerét. Izgalmas és érdekes világ tárul elénk, melynek többszázados hagyományai szigorúan megszabták az egyén és a közösség létét, mozgásterét, az életformát. Ezzel kapcsolatban helyénvaló megjegyezni, hogy a székely közösségek akkori törvényeinek legtöbbje közmegegyezéssel, a kialakult ősi szokásrend tiszteletben tartásával született. Megalkotásukkal a székelyek kollektív jogaikkal éltek, s érezni, hogy velük önmaguknak szabtak előírást, határoztak meg magatartást és cselekvésmódot, mondtak ki tilalmat, szabtak határt. Vallották: „kell a törvény a rend, az összhang, a lét, a felvirágzás feltételeinek biztosításáért”.

■ Az érintett korban, tehát a XVI. század végén, jelentős változások mentek végbe Székelyföldön. A korábban szinte teljesen szabad egyénekből, katonákból, illetve azok családtagjaiból álló történelmi „székek” fokozatosan el jobbágy osodtak: lassan szertefoszlott a székely közszabadság. Ismeretes, hogy ez a folyamat elsősorban a Dózsa György vezette nagy parasztfelkelés és az erdélyi fejedelmi hatalom megerősödésének, 111. a korabeli európai nemzetközi viszonyok alakulásának a következménye.

■ A közzétett dokumentumok azonban mindenekelőtt a kor emberéről vallanak, annak napi gondjait, bajait, örömeit tükrözik. Ez az ember igyekezett megvédeni vagyonát, szokásait, becsületét, érvényesíteni jogait, harcolt az önkény, a megkülönböztetés, az erkölcstelenség ellen, hűen hagyományaihoz, hitéhez, a közösséghez, mely számára a százados törvényeket megalkotta.

■ A Székely Oklevéltár új sorozatának első kötetét a szakemberek és a nagyközönség egyaránt nagy érdeklődéssel, megtisztelő figyelemmel fogadta. A sajtóban elhangzott az a javaslat is, hogy a szövegeket a betűhű kiadással párhuzamosan a mai helyesíráshoz igazodó átírással is közölni kellett volna. A második kötet szerkesztői előszava szerint ez a javaslat elfogadhatatlan, egyrészt azért, mert tudományos kiadványról van szó, másrészt pedig azért, mert akkor a duplájára nőtt volna az amúgy is vaskos kötetek terjedelme. Annak ellenére, hogy az érvek érthetőek és világosak, szerintem mégis érdemes lenne fontolóra venni, ha nem is az egész sorozat, de legalább egy kisebb terjedelmű válogatás megjelentetését a mai nyelvhez igazodó átírással. Már csak azért is, mert ez az értékes tudományos mű, bár nem könnyű olvasmány, hallatlanul népszerű, s hetek alatt eltűnik a könyvesboltok polcairól. Egy népszerűsítő