Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - HOLNAP - Hizsnyai Zoltán: A Holnap holnapja
HOLNAP jó ez? Nos, az összes lehetséges érdeket számbavéve, úgy hiszem: senkinek. A személyes névmás mindegyik alakjának érdeke fűződik az alábbi javaslat mihamarabbi jelenben való megvalósításához. Írásom tárgyát két fontos, szétválaszthatatlanul összegabalyodott részre bontanám. Az első valóban tárgyi, praktikus, materiális. A második szellemi, fogalmi, elvonatkoztatott, de vonatkozó. Az első a második szolgálatában áll, és semmi esetre sem megfordítva. A második már készenlétben áll, már létezik, de tér Iés nem idő!j nélkül, kis helyen összezsúfolva, levegőt kapkodva szorong. Ám ha már egyszer megvan, mindenkinek fontos, hogy megismerje szellemét, fogalmait és elvonatkoztatott vonatkozásait. Írásom tárgyának első része javaslat: úgy vélem, kikerülhetetlenül szükséges egy új irodalmi folyóirat indítása, egy olyan folyóiraté, amely nemzetiségi irodalmunk ifjabb nemzedékeinek legfrissebb írásait méltó körülmények között és megfelelő terjedelemben képes közszemlére bocsátani. A második rész e javaslat jogosultságát megindokolandó, kapcsolódik a tárgyhoz. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy a fenti érveknél (amelyek a javaslatot nem irodalmi szempontból nézőkhöz szólnak) én magam fontosabbnak tartom — irodalomról lévén szó — az irodalmi érvelést. Ez pedig lényegesen áttekinthetőbb, s a jogosultság kézenfekvőbb: jól körülhatárolható szemlélettel, filozófiailag megalapozott világképpel (de legalábbis annak igényével) s az új látás hozadékaként: formai újdonságokkal, tehát csupa megkülönböztető jeggyel fölvértezve, irodalmunknak új, erőteljes nemzedékei váltak nagykorúvá. Mi sem természetesebb, mint hogy fórumot követelnek! Mégpedig olyat, amelyet a sajátjuknak tekinthetnek, amelyben külső és belső érzékeléseit a magük szerves összefüggéseiben tudják láttatni, egy új lapot, ami első oldalától az utolsóig az ő szellemiségüket tükrözteti vissza fiatal olvasóikban, azokban, akiknek életérzéséből ez a szemlélet, ez a világkép, ezek a művek táplálkoznak. Nem elhanyagolható az a lehetőség sem, hogy — két irodalmi lap esetén — a helyzet bizonyos specializálódásra is alkalmat adna. Most mindent, ami az irodalommal akár távolról is kapcsolatos, kénytelen-kelletlen az Irodalmi Szemle vállal magára. Ez a skála — mondjuk — a történelmi tárgyú értekezésektől a néprajzi témájú cikkekig terjed. Hallatlanul fontos igyekezet ez, de végül is nem más, mint az áldatlan helyzetnek az adott terjedelmen belül egyedül lehetséges — és tökéletlen — korrekciója. Mellékhatása pedig minden műnemre (tudományágra, szépirodalomra) egyaránt káros: nem növekedik, sőt csökken a példányszám. Mi az oka? Az egyik bizonyosan az, hogy korunkban a polihisztort attitűd szükségképpen a képes magazinok színvonalára süllyed — aki tehát tudományos igénnyel közeledik egy-egy szakterülethez, szaklapokat vásárol inkább, mint rendszertelen időközökben néprajzot, történelmet, nyelvészetet stb. is közlő Szemlét. Ez aztán az egyes szakmák jeles képviselőit is a laptól való elpártolásra készteti. Befejezésül megjegyzem, a javaslatom mellett felhozott sok érvem mellé egyetlen ellenérvet sem voltam képes konstruálni. (Az egyetlen bizonytalanság a kelendőség körül kering. Azt viszont bizonyossá csak a próba, a megjelenés utáni első számadás teheti.) Várom tehát pergőbb eszű esetleges ellenlábasaim „segítségét", velem együtt várja a FlK és a jövő (ismeretlen elnevezésű) irodalmi csoportosulásainak ma még „oázó” tagjai. Jövőnk múltjában, a jelenben és mást nem tehetek, mint hogy javasolok: azoknak, akik már jövőjüket élik. Számítva bizalmukra remélem, a javasolt irányban segítik a mi Holnapunk ügyét.
